Edzőmeccsre még jók vagyunk

Az idei nyár (egyik) magyar vonatkozású futballszenzációja kétségkívül az, hogy az angol sztárklub, az Arsenal július 22-én Szombathelyen lép pályára a Haladás ellen. Sok-sok évet kellene visszamenni a múltban (pontosan tizenhetet, amikor a Honvéd spanyolországi túrája során többek között a Barcelonával is megmérkőzhetett) ahhoz, hogy hasonló szintű ellenfelet találjunk, és ez bizony jelzi: a magasan jegyzett bajnokságokban induló csapatok elöljárói, szakvezetői nem hisznek abban, hogy felkészülésüket az viszi előre, ha magyar együttes ellen lépnek pályára.

Pedig volt olyan időszak (sajnos, nem a közelmúltban), amikor Európa, mi több, a világ legjobb klubjai versengtek azért, hogy a Honvéd, a Vörös Lobogó, a Dózsa, a Vasas vagy éppen a Ferencváros ellenfelei között lehessenek. Ehhez elengedhetetlenül szükség volt arra, hogy az ötvenes-hatvanas években a magyar futball meghatározó tényező legyen a világon, válogatottunkat, klubcsapatainkat a szakemberek és szurkolók ne a „futottak még” kategóriába sorolják, no és hogy olyan játékosaink legyenek, akiket a legtehetősebb egyesületek is szívesen szerződtettek volna. Puskás Ferenc, Bozsik József, Sándor Károly, Hidegkuti Nándor, Albert Flórián, Bene Ferenc, Farkas János és a többi nagyság is olyan kimagasló tudású labdarúgó volt, akinek a játékáért megtelt a lelátó, és a drukkereknek sem kellett mélyen kutakodniuk az emlékeik között, amikor a csapatuk nevét meghallották.

Magyarország ma a FIFAvilágranglistán az 52. pozícióban található, a klubcsapatok a nemzetközi porondon még véletlenül sem érik meg a tavaszt, ez magyarázat arra, hogy a neves klubok miért nem ölik egymást magyar ellenfélért, amikor a felkészülési programjukat állítják össze.

Azért úgy tűnik, kedvező változásokról is be lehet számolni.

Két évvel ezelőtt az MTK Budapest Ausztriában négyes torna keretében megmérkőzött a Nürnberggel és a Wolfsburggal is, mi több, a két bundesligás gárda előtt megszerezte az első helyet. A Wolfsburgot irányító Klaus Augenthaler a párharcot megelőzően, az MTK rendkívül fiatal játékosait látva, le akarta mondani a meccset, mondván: a kék-fehérek gyerekekkel jöttek. A döntő után nem győzött elnézést kérni. Tavaly – akkor már Felix Magath volt a „farkasok” mestere – már szóba sem került, hogy a magyarok az ifiegyüttesükkel akarnak pályára lépni. Az előző évi teljesítmény ugyanis megfelelő referenciát jelentett (csak zárójelben jegyezzük meg: az MTK