Üzlet és szerelem

Nem szeretnék udvariat lan lenni, de hogyhogy itthon van?Nem szeretnék udvariat lan lenni, de hogyhogy itthon van?

Hazajöttem. Csütörtök délután kimentem Bécsbe a spanyol–orosz meccsre, de éjszaka már itthon is voltam.

Megy a döntőre is?

Sajnos nem tudok, de most, hogy a törökök már kiestek, nem is érdekel.

Komolyan?

Hát persze! Sokkal jobbak voltak, mint a németek, roppant rokonszenves, lelkes csapat. Két válogatott játszott igazán élvezetes futballt, a török és az orosz, de ilyen döntő már nem jöhet össze.

És a spanyolok?

Rájuk nagyon megharagudtam az olaszok elleni negyeddöntőben. A helyszínen láttam a mérkőzést, és legszívesebben otthagytam volna. Ha a tévében nézem, biztosan kikapcsolom. Felháborított az az antifutball, amelyet akkor az a két csapat nyújtott, ugyanakkor elismerem, az oroszokat meggyőző játékkal verték ki.

Az igaz, hogy húsz éve jár rendszeresen BL-döntőkre, Európa- és világbajnokságokra?

Igen. Sajnos Magyarországon nem lehet igazi futballt látni, ahhoz külföldre kell menni. Szóba jöhetne, hogy az MKB Bank valamilyen formában szerepet vállaljon a magyar labdarúgásban?

Nem. Nincs színvonal, nincs jövőbe mutató koncepció, a sportág itthon sem szellemiségében, sem szakmaiságában nem méltó a figyelemre, nem szórakoztat, és így szponzorként nem társíthatom hozzá a bank nevét.

Miért éppen a veszprémi kézilabda, a soproni kosárlabda és a kajak-kenu felel meg a szponzori igényeinek?

Ez nagyon egyszerű. Egy szponzor mindig olyan teljesítményeket és lehetőségeket keres, hogy mindkét fél számára előnyös üzletet köthessen. A támogatás révén segíti a sportág fejlődését, a támogatottnak pedig a szponzort kell szolgálnia, ez pedig úgy valósulhat meg, hogy tisztességes, korrekt körülmények között működik és nemzetközi szinten is eredményes. Ezeknek a feltételeknek a két említett csapat és a magyar kajakkenu tökéletesen megfelel.

Az világos, hogy a bank pénze jól jön a sportolóknak. Ugyanakkor miért éri meg a banknak, hogy támogassa őket?

Szeretnék tisztázni valamit. Az a szponzor, aki csak odaadja a pénzét, majd hagyja, hogy azt bármire elköltsék, rengeteget árt a sportnak, mert azt üzeni, hogy követelmények nélkül is meg lehet élni. Mi nagyon szigorú feltételekkel támogatunk, és az említett kluboknak havonta minden egyes fillérrel el kell számolniuk. Ha például a veszprémi közönség botrányosan viselkedne, bármelyik sportolónk doppingolna, már másnap felbontanánk a szerződést. Ez történne akkor is, ha valamelyik klub csak egy napot is csúszna a fizetések átutalásával, hiszen mi csak akkor követelhetünk kifogástalan magatartást és magas színvonalat a játékosoktól és a versenyzőktől, ha magunktól is megköveteljük ugyanezt a korrektséget. A kérdésére pedig az a válaszom, hogy a befektetett pénz nagyon sok módon térülhet meg. A sportban elért sikereknek köszönhetően a szponzor nevének az ismertsége jelentősen nőhet, ez pedig növeli a termékei iránti érdeklődést, de nem szabad megfeledkezni a kedvező képről sem, amely a támogató említésekor megjelenik az emberek tudatában. A szponzorálás ráadásul társadalmi szerepvállalás is, mi például törődünk a sport utánpótlásával is, amit a pasaréti létesítményekbe fektetett jelentős összegek is bizonyítanak.

Mennyire személyfüggő az, hogy egy bank szerepet vállal-e a sportban, és ha igen, melyik sportágakat választja? Önről közismert, hogy teniszezik, síel, golfozik és vitorlázik, ám egyik sem szerepel a támogatottsportok között.

Nincs ebben semmi furcsa, hiszen az MKB nem az én bankom. Az első számú vezető nyilván meghatározó a szponzorációs politikában, így nyilván számít, hogy erősen kötődöm a sporthoz, ám nem érzelmi, hanem racionális érvek mentén hozzuk meg döntéseinket. A támogatás nem ajándékozás, hanem kemény üzlet, és nem egyes személyek, hanem a cég érdekeit szolgálja.

A négy felsorolt sportág közül melyik a legnagyobb kedvenc?

Nehezen tudnék különbséget tenni. Talán a golfot említhetném, mert az a legfrissebb élmény. Az nem is sport, hanem életforma, a feleségemmel és a barátaimmal együtt járunk ki a pályára, minden perc remek élmény, de a másik hármat is nagy élvezettel űzöm.

Indul versenyeken is?

Most már nem. Régebben sok vitorlásviadalon vettem részt, a hajónk hatszoros magyar bajnok is volt, ebből ötször én kormányoztam, de már nincs elég időm a megfelelő felkészülésre, ráadásul hétfőtől péntekig ér annyi stressz a munkám miatt, hogy a hétvégeken cseppet sincs szükségem a megméretésekre. A teniszpályán persze számon tartjuk, ki hányszor győzött, de a legnagyobb tét a zrikálás elkerülése, tehát ez puszta szórakozás, nem lehet versenynek nevezni.

A stressz elkerülése miatt mondott le a Nemzeti Sportszövetség elnöki tisztéről is?

Egész egyszerűen nem fért már bele az életembe, mint ahogy más tisztségekről is lemondtam. Nem tudtam annyi időt és energiát szánni rá, mint amennyire szükség lett volna, így pedig nem tehettem mást, mint hogy megköszöntem az eddigi bizalmat.

Eredményes elnök volt?

Sajnos egyáltalán nem. Az elnökséggel együtt szerettünk volna rendet tenni a sportban, akár új sporttörvény megalkotásával is. Egy platformra kívántuk hozni a teljes sportvezetést, hogy a munka valóban a sportról szóljon, ne pedig különféle széttagolt szervezetek közötti kisebb-nagyobb csatározásokról. El akartuk érni, hogy az iskolai, a tömeg- és a versenysport megfelelően épüljön egymásra és szolgálja a másikat, de szándékaink megrekedtek a szavak és a beszélgetések szintjén. Meggyőződésem pedig, hogy a magyar sport csak akkor lehet egészséges és sikeres, ide értve az amatőr és a profi sportot is, ha egységes, átgondolt a szervezete, a szabályozása, az elvrendszere és a finanszírozása, és ebben pontosan megfogalmazódna az állam, a magánszemélyek és a szponzorok szerepe.

A sporton belüli vagy kívüli okok miatt nem értek célba?

Egyik terület sem könnyű, de addig biztosan nem születhet jó és hosszú távon megnyugtató megoldás, amíg a sporton belül nincs rend, összefogás és egységes akarat. Másként lehetetlen meggyőzni a döntéshozókat, hogy hallatlanul fontos, a társadalom egészét tekintve kulcskérdésekre kell megfelelő válaszokat találni, hiszen nemcsak az olimpiai eredményekről, hanem a magyar emberek egészségének a megőrzéséről is szó van.

Honnan a szenvedélyes vonzódása a sporthoz?

Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy egész életemben döntő szerepet játszott. Ratkógyerek vagyok, abban az időben a magyar sport roppant eredményes volt, folyamatosan termelte a példaképeket. A mai Stefánia úton nőttem fel, a Népstadion és a Kisstadion közelében, rendszeresen lógtunk be a futball- és hokimeccsekre, és mindez az életünk részévé vált. Sőt, meg is határozta azt. Érettségi után például megkaptam egy állást, de akkor kellett volna kezdeni, amikor zajlott a müncheni olimpia, amelynek egyetlen percét sem akartam elmulasztani. Az állás nem várt meg, így kerültem aztán az OTP-hez, megtéve az első lépést a bankárszakma felé.

Tényleg komolyan mondta, hogy már nem érdekli az Eb-döntő?

Nem. Természetesen meg is nézem.

És kinek szurkol?

onú bank elnökeként nem is tehetnék mást.