Ígéretekkel tele a padlás

Ahogy a tavalyi, úgy az idei nyár is az újrakezdésé?Ahogy a tavalyi, úgy az idei nyár is az újrakezdésé?

Csak részben – válaszolta Nagy Ferenc, a ZTE elnöke. – Nem kell mindent nulláról kezdenünk. Egy esztendővel ezelőtt új csapat építésébe fogtunk: a mentálisan gyenge és korosodó labdarúgóktól megváltunk, hogy aztán egy sokra hivatott keret alakuljon. Elképzeléseinknek a töredéke teljesült, így az új szezonnak is a csapatépítés jegyében vágunk neki, de most már tisztábban látjuk, kikre számíthatunk.

A távozó Szlavko Petrovics azt mondta: a keret nem képes többre. A helyére kinevezett ideiglenes edző, Nagy Mihály ezt kikérte magának, de a hetedik helynél mégsem jutott előrébb a csapattal…

Azt az időszakot zárjuk le annyival: Nagy Mihály olyan együttest vett át, amely addigra teljesen szétesett. Ám magam is úgy gondolom, hogy többre lehettünk volna képesek. Ezt bizonyítja, hogy a gárda többször megmutatta oroszlánkörmeit. Viszont elbuktunk, mert csapatként nem működtünk. Hadd ne mondjam, kinek a feladata lett volna az egység megteremtése…

Tavaly a rend és fegyelem jelszavát tűzték a zászlajukra, most pedig székfoglalójában Supka Attila a stílusos futball mellett tette le a voksát. Nem érzi úgy, hogy az ígéretek már kissé unalmasak?

De még mennyire, hogy úgy érzem; az ígéretekkel nálunk tele van a padlás! Persze nem lenne ezzel semmi gond, ha néhány megvalósulna belőlük. A külső szemlélő úgy gondolhatja, mi passzióból váltogatjuk az edzőinket. Pedig erről szó sincs. Elismerem, nem volt szerencsés Szlavko Petrovics kinevezése, de tanultunk belőle. Hosszú évek óta tavaly először nem szerződtettünk az edző tudta nélkül futballistát, a szakember beleszólhatott a keret kialakításába, nem csak odatettük elé a névsort, mondván: na, ebből „főzzön”!

Azt mondanám erre: a vezetőedzőnek kell megmondania, kivel akar együtt dolgozni. Vagy tévedek?

Én pedig klubvezetőként azt mondom, hogy edzők jönnekmennek, de nem lehet minden egyes alkalommal a teljes öltözőt lecserélni. Azt hiszem, korábban is bizonyítottuk, hogy mi magunk is képesek vagyunk sikeres együttest összehozni.

Olvasva az átigazolási híreket, azt gondolnánk, ezúttal kiárusítják a csapatot.

Erről szó sincs. Igaz, Lovre Vulin eladásáról megállapodtunk a Libereccel, ám Matej Miljatovicot megtartanánk, Milan Davidov távozása mellett pedig szakmai érvek szólnak. A gólkirályunk, Waltner Róbert előtt talán utoljára nyílik lehetőség, hogy külföldre szerződjön, s lehet, nekünk is az utolsó esélyünk, hogy pénzt kapjunk érte.

Az erősítés kapcsán lapunkat kellemetlenül érintette Mészöly Géza esete: ő azt mondta megkeresték, önök azt, hogy nem. Valóban nem tárgyaltak vele?

Nem. Senki sem kereste meg tőlünk a szakembert, mi ketten pedig még évekkel ezelőtt beszélgettünk. Ezt az ügyet a Vasas edzőjére való tekintettel részemről lezártnak tekintem.

Akárhogy volt, a kérdés így is áll: lehet, hogy sikk lett a ZTE-vel előhozakodni?

Nem így érzem. Az emberek azt hiszik, Zalaegerszegen „dől a lé”… Pedig csak megpróbálunk tisztességes körülményeket teremteni a munkához.

Ha már itt tartunk: az internetes fórumozók három verziót vizionáltak. A legjobb változat szerint akkor érkezett volna külföldi szakember a kispadra, ha sikeresen zárulnak a tárgyalások egy tőkeerős befektetővel. A legrosszabb szerint Supka Attila szerződtetése azt jelenti, hogy kiürült a kassza…

A szurkolók fantáziája határtalan, ám a valóság az, hogy a tárgyalások menetétől függetlenül olyan szakembert kerestünk, aki beszéli a nyelvünket. Supka Attila idejövetele nincsen összefüggésben a pénzzel. Már hoszszabb ideje van egy jelentős szponzori szerződésünk, amely azonban egyelőre – hogy úgy fogalmazzak – nem realizálódott a bankszámlánkon.

Ennek tetejébe az NB IIbe jutó csapatukat sem fogadja be Sopron, pedig a vendéglátó jókora anyagi terhet vett volna le a zalai klubvezetőség válláról.

Lényeges, hogy Sopronból kerestek meg bennünket, nem fordítva. Az NB II-es csapatunk marketingjogaira tettek kedvező ajánlatot. A kialkudott vételi árból végül veszteség nélkül garantálhattuk volna a gárda működését.

Ehelyett mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Bosszús?

Nem vagyok az. Ha minden meghiúsult üzlet miatt háborognék, abba belebetegedtem volna. Mindenesetre furcsa, hogy adva volt egy konkrét megkeresés, a feltételeket elviekben mindkét fél elfogadta – aztán a soproni közgyűlés hirtelenjében meghátrált. De ez is, mint sok más, csupán a magyar valóság egy apró szelete.