Argentína is tartott tőlük

A valamikori göndör, már-már afrofrizura a múlté, tar koponyájával, igazi spanyolos eleganciájával menő üzletembert idéz – pedig Ricardo Gallegónak manapság is ugyanúgy a futball az élete, mint két-három évtizeddel ezelőtt volt.

Most aztán kijut önöknek a sikerekből: eddig diadalmenet az Európa-bajnokságon, hasonlóan látványos menetelés a Real Madrid egyik legendája, Puskás Ferenc nevét viselő tornán. Kezdjük az utóbbival, végül is ez az ön kompetenciája: mitől ilyen jók a Madrid tizenhét évesei?

Jók, jók, szó se róla, de azért a döntőben a felcsútiak ellen elért öt egyes siker túlzott. Az első negyedórában két abszolút gólhelyzetet hagytak ki a magyarok, s később is balszerencséjük volt.

Kérem, ne udvariaskodjon…

Rendben! Kondícióban messze felülmúltuk a magyar srácokat, az a benyomásom, hogy már ebben a korosztályban is keményebbek lehetnek az edzések Spanyolországban, mint önöknél. Az is szemet szúrt, mennyire megilletődötten léptek pályára, pedig semmi okuk nem lett volna: a mi srácainkat is anya szülte. Azt hiszem, ez a két körülmény máris magyarázza a különbséget…

Nem is olyan nagyon régen még egy szinten vagy majdnem egy szinten volt a két ország futballja. Vegyük például az 1985-ös UEFA-kupa-döntőt.

No igen, szerencsére már idegenben eldöntöttük a trófea sorsát a székesfehérvári három nullával.

De a Bernabéu-stadionban a Videoton győzött egy nullára!

Igen, mert Jorge Valdano kihagyott egy tizenegyest.

Tudja, hogy a magyar bombagól szerzője, Májer Lajos már nincs az élők sorában?

Nem tudtam... Ez szörnyű, hiszen nyilván nem lenne idősebb nálam...

Mekkora esemény volt egy ilyen, sikerekben gazdag klub életében az a kupaelsőség?

Óriási, mert korábban évekig nem nyertünk semmit a nemzetközi porondon, az volt a Real Madrid első UEFA-kupaelsősége – amelyet aztán a következő évben megvédtünk.

1982-től 1988-ig minden világ- és Európa-bajnokságon kihagyhatatlan volt a válogatottból. Biztos van egy-két sztorija azokból a dicsőséges esztendőkből!

Van hát, nem is egy-kettő. Például az 1984-es franciaországi Eb-t nekünk kellett volna megnyernünk, mi voltunk a legjobbak – engem például megválasztottak a torna legkiemelkedőbb liberójának –, sajnos a döntőben szegény Luis Arconada bevédte Michel Platini szabadrúgását, s ezzel ki is kaptunk. Két évre rá, a mexikói vébén már a középpályán játszottam, nem is rosszul, bekerültem a világbajnokság All Star-csapatába. Nagyon jó együttesünk volt, szerintem az minden idők legerősebb spanyol válogatottja. Emlékszik, hogyan semmisítettük meg Dániát a nyolcaddöntőben öt egyre?!

Emlékszem, meg arra is, hogy a nyolc között egy-egy után tizenegyesekkel kikaptak a belgáktól...

Pedig ha legyőzzük őket!… Tudja, hogy az argentinok mennyire rettegtek tőlünk? Bizony! Jorge Valdano utólag elmesélte nekem – tudja, akkoriban klubtársak voltunk a Madridban –, azért imádkoztak, nehogy velünk kelljen vívniuk az elődöntőt. Sajnos meghallgatásra talált az imájuk. Pedig elég erősek voltunk ahhoz, hogy akár világbajnokok is legyünk!

Érdekes, hogy azt mondja, az volt minden idők legerősebb spanyol válogatottja. Nekem úgy tűnik, ez a mostani, Casillasszal, Puyollal, Sergio Ramosszal, Xavival, David Villával, Fernando Torresszel még az önökénél is erősebb!

Ugyan, nem lenne esélyük ellenünk... Nincs is sok értelme az efféle összehasonlításnak.

Miért, ön szerint ki lesz az Európa-bajnok?

Hollandia, esetleg Portugália. Nagyon erős csapatok... De az is lehet, hogy valaki befut a külső körön. Például 1982-ben ugyan ki mondta volna a csoportkör után, hogy Olaszország lesz a világbajnok?

Senki, de azért most nehezen tudnék elképzelni például egy török diadalt... Hanem beszéljünk a madridi utánpótlásról! Valamilyen szinten a Castilla is önhöz tartozik, nem?

Persze nyilván arra kíváncsi, mi a véleményem Szalai Ádámról.

Olvas a gondolataimban.

Szalai Ádám nagyszerű gyerek, szorgalmasan tanul spanyolul, amit nem minden külföldi srác mondhat el magáról.

Szép, szép, de van-e sansza arra, hogy egyszer bekerüljön a nagy Real Madridba?

Hű, hát az nagyon nehéz... Kondicionálisan rengeteget kell még fejlődnie, meg aztán tapasztalatot is kell gyűjtenie. A Real Madrid nagycsapatába bekerülni, főleg ott gyökeret verni, nem egyszerű feladat. Annak idején olyan gigásznak sem sikerült, mint Didi...