Hajrá, Köbi Kuhn!

A kontinens legerősebb válogatottjaihoz a világ legjobb edzői dukálnak. Noha szívesen beszélnék mindannyiukról (és még szívesebben találkoznék velük…), terjedelmi korlátok miatt most csak néhányukról ejthetek szót.

A sort a svájciak kapitányával, Köbi Kuhnnal nyitom. Az Európa-bajnokság rajtja előtt derült ki, hogy felesége súlyos beteg, és bár ez nyilván minden pillanatban aggasztja, lerí róla: amíg tart a meccs, csak arra koncentrál, hogyan tudna segíteni csapatán.

Mérkőzés előtt és után természetesen a neje az első, amint teheti, nyilván rohan hozzá a kórházba – erős a gyanúm, olyan segítői vannak, akikben vakon megbízik, akikre bátran ráhagyja az együttest.

Nem tagadom, duplán szurkoltam neki eddig is, és most már mindennél jobban szorítok azért, hogy a portugálok elleni találkozón szépen búcsúzhasson. Ha valaki, Köbi Kuhn megérdemelné a győzelmet.

Egészen más jellegű történet: hét közben bejelentették, hogy Luiz Felipe Scolari az Eb után átveszi a Chelsea irányítását. Azóta sokan kérdezték tőlem, ez nem okozhat-e zavart a portugálok háza táján. Erre csak legyintek, Portugáliát ne keverjük össze Magyarországgal; ha mifelénk kiderül valakiről, hogy másutt folytatja, „leárulózzák”, és száműzik a keretből, míg jobb helyeken (lásd: Portugália) reálisan, egyúttal tisztességesen kezelik a helyzetet.

Mivel mindenki tisztában van azzal, hogy ameddig él az edző vagy a játékos szerződése, mindent megtesz a csapatért, fel sem vetődik senkiben, hogy ez feszültséget szülhet. Különben is, ahogy észrevettem, remek a kapcsolat Scolari és a futballisták között, állítom, az a tudat, hogy utoljára dolgoznak együtt, mindkét felet arra sarkallja, hogy a lehető legszebben búcsúzzanak egymástól.

És hadd szóljak még röviden két kapitányról: Joachim Löw munkája is nagyon tetszik. Kiegyensúlyozott, nem fűti szereplési vágy, ha a Nationalelf játszik, szerintem ő a legnyugodtabb német… Kicsit Franz Beckenbauerre emlékeztet (mármint az edzőre) – kíváncsi vagyok, eléri-e a Császár eredményeit.

Luis Aragonés a másik véglet, ő a földkerekség talán legmakacsabb trénere. Minden hájjal megkent, nagy csatákat megélt szakember, aki töretlenül hisz magában, és akkor is keresztülviszi akaratát, ha ezért néhány emberen át kell gázolnia. De erről bővebben – többek között – Raúl tudna mesélni, aki talán nem dicsérné annyira a spanyol kapitányt, mint én…