Mint Wukovics Laci

Tudom, amire ezek a sorok megjelennek, kettőt is aludtunk már a Hollandia–Olaszország rangadóra, de úgy vélem, néhány gondolatot még megér az Európa-bajnokság egyik legjobb mérkőzése.

A csatát, ugyebár, úgy vezették fel, hogy két egykori harcostárs találkozik, hiszen az olaszok kapitánya, Roberto Donadoni, illetve a hollandok vezére, Marco van Basten hat éven keresztül focizott együtt a Milanban, ám arról talán kevesen hallottak, hogy a két pályaedzőnek is van közös futballmúltja: „innen” Mario Bortolazzi, „onnan” John van’t Schip erősítette a Genoát, amelyben én is játszottam. Jó kis csapat volt a miénk, majdnem olyan jó, mint Donadoniék Milanja...

Az olaszok sima veresége nagyon meglepett. Eszemben sincs a győztes érdemeit kisebbíteni, de ha nem mond csődöt a világbajnok védekezése, aligha alakult volna ki a háromgólos különbség. Feltűnt, hogy a földkerekség egyik legjobb kapusa, Gianluigi Buffon és az Andrea Barzagli, Marco Materazzi duó mennyire nem érti meg egymást.

A hollandok két gólt is kontrából értek el – az idejét sem tudnám megmondani, legutóbb mikor volt erre példa. A szervezettségnek a leghalványabb jelét sem lehetett felfedezni a dél-európaiak játékában, értékelhetőt csak azt követően nyújtottak, hogy Alessandro Del Piero és Antonio Cassano pályára lépett. Ami Del Pierót illeti: ezúttal is igazolta, nem véletlenül lett a Serie A gólkirálya, formája alapján a kezdő tizenegyben lenne a helye (csak zárójelben: szerintem Daniele De Rossinak, valamint Fabio Quagliarellának is).

Az első gólról annyian vitáztak már, hogy ebbe nemigen mennék bele. Csupán annyit jegyzek meg, hogy szabályos volt, de az más kérdés, hogy egyben sportszerű-e. A labdát a kapu elé visszalövő Wesley Sneijdert is meg kell érteni: neki abban a pillanatban nem az volt a feladata, hogy Christian Panucci egészségi állapota felől érdeklődjön.

Jut eszembe, egy Ferencváros–Csepel meccsen mi is szereztünk hasonló gólt, érdekes, Wukovics Laci találatát nem követte ekkora felhajtás... A vesztesekre visszatérve: Roberto Donadonit több okból sem irigylem. Egyrészt rendkívül nehéz helyzetben kell összeszednie csapatát, másrészt amit az olasz sajtótól meg a szurkolóktól kap, az aligha deríti jobb kedvre. Nem lennék a helyében, legalábbis ezekben a napokban nem...