Lars Lagerbäck játékos-karrierje nem éppen fényes és irigylésre méltó, ugyanis mindössze az Alby FF (1960-69) és a Gimonäs CK (1970-74) együtteseiig jutott. Miután visszavonult, elvégezte a gazdasági egyetemet, majd 1977-ben, 34 évesen a nagyon is sokadosztályú Kilafors IF-ben kezdte meg edzői pályafutását. Öt idény múlva az Arbrå BK csábította le, 1987-89 között pedig a Hudiksvalls ABK félamatőrjeit gardírozta, ezután a Svéd Labdarúgó-szövetség különböző serdülő és ifjúsági csapatait trenírozza. Hat esztendő múltán a kissé szürkécske, de munkamániás szakember már a felnőtt B-válogatott első embere, 1997 végétől pedig a frissen kinevezett szövetségi kapitány, Tommy Söderberg pályaedzője (előtte az U-21-eseknél is együtt tevékenykedtek) – a holland-belga kontinenstorna előtt pedig egy fura döntéssel a szövetség a kapitány egyenrangú társává nevezte ki őt.
A motivátor Söderberg, a taktikus Lagerbäck, a felelősség közös - tartották róluk akkoriban. Bár a Lars-Tommy-páros első közös tornája, az Eb hatalmas kudarcot és lélekölően unalmas, fantáziátlan játék hozott, de az ázsiai világbajnokságra könnyedén kvalifikálták magukat, s friss, szellemes játékukkal sokak kedvencévé váltak a kék-sárga mezesek. A portugáliai Eb-re ezért is utazhattak titkos esélyesként, azonban a hollandok elleni büntetőpárbajban elfogyott szerencséjük. A németországi vb-re is minden különösebb gond nélkül, kényelmesen jutottak ki, s 2005 decemberében a szövetség meg is hosszabbította a kapitány szerződését 2008-ig, az ausztriai Európa-bajnokság végéig.
A párosnak roppant nehéz dolga volt munkájuk kezdetén, ugyanis az 1994-es vb-bronzérem után sem az angliai Európa-bajnokságra, sem a franciaországi világbajnokságra nem jutottak ki a svédek, ráadásul olyan klasszisok vonultak vissza szép sorjában, mint Kenneth Andersson, Martin Dahlin, Tomas Brolin, Per Zetterberg, Klas Ingesson, Joachim Björklund és Stefan Schwarz, így a fiatalok a veterán Henke Larssonnal és a zseniális Zlatan Ibrahimoviccsa sem voltak képesek megismételni a "nagyok" amerikai sikerét.
A kapitány viszont optimistán állt a 2006-os németországi világbajnoksághoz, ugyanis amikor a hollandok ellen büntetőkkel búcsúztak Portugáliában, a következőt nyilatkozta: „2002-ben a világbajnokságon aranygóllal estünk ki, most eljutottunk a tizenegyesekig. Ez bizony fejlődés, nemsokára egy nagy sikert is elérünk!”. Az edzői pálya elhagyása után nem biztos, hogy megfelelő életszínvonalat tud majd fenntartani jósnőként, ugyanis már a csoportmérkőzések során szenvedtek (s mi is a TV előtt), a nyolcaddöntők során pedig simán kiestek a németekkel szemben. Gyakorlatilag változatlan kerettel vették fel a küzdelmeket az Eb-selejtezőkön, s meg is szenvedtek a kijutásért: a spanyolok megelőzték őket, a mögöttük végzett észak-írek ellen pedig mindössze egyetlen pontot szereztek.