Igaza lett Skaliczki László kapi tánynak. A vasárnaptól Tatán edzőtáborozó legjobbjaink mestere azt mondta a bajnoki döntő ötödik, mindent eldöntő mérkőzése előtt, hogy Mocsai Lajos edző a veszprémi átlövősort roppant színesen tudja variálni, a belső játékosok, élükön Eklemovics Nikolával gyakran késztetik hibázásra az ellenfél védőit, ez pedig sorsdöntő lehet.
Veszprémben az aranycsatában pontosan az történt, amit a kapitány jósolt.
Az ötmeccses fináléban, s különösen az utolsó találkozón kiderült, hogy a tíz gólig jutó Marko Vujin szinte pótolhatatlan a jobbátlövőposzton. A veszprémiek azt mondják, kár, hogy már csak egy évadot tölt itt, aztán Gummersbachban folytatja, hiszen nemzetközi klaszszissá érett és méltó utódja lett az MKB-ban Zlatko Saracevicnek, valamint Kiril Lazarovnak. A másik oldalon a jobbkezes átlövőket folyamatosan forgatta Mocsai Lajos, s ők igyekeztek kihasználni a kapott lehetőségeket – ez váltakozó eredménnyel sikerült. Néha a legszebb napjaira emlékeztetett Pérez Carlos, míg Ilyés Ferenc védekezésben is sok feladatot kapott. Igaz, Pérezt is bátran pályán hagyhatta Mocsai mester védekezésben. Az egész évadban nagyon hasznosan játszott Ivan Lapcsevics és Jevgenyij Lusnyikov, akik főleg a saját hatosuk előtt kaptak szerepet.
A másik kulcsmozzanat: már szeptembertől mesterfokon dirigálta társait és gólerősen is játszott Eklemovics Nikola, aki az aranycsatában is remekelt. Kitűnő cseréje volt Zsarko Sesum. Az MKB idei diadalában (ez volt a klub 16. bajnoki aranya) a kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódó Iváncsik fivérek is elévülhetetlen érdemeket szereztek, Gergő és Tamás lerohanásból és betörésből egyaránt eredményes volt. A szélsőkről szólva meg kell említeni, hogy a döntő öt meccsén ritkán került a csapatba a rutinos Pásztor István és Gulyás Péter, valamint Putics Barna is inkább a korábbi összecsapásokon játszott fontos szerepet. Erőszakosan, olykor trükköket is bevetve kézilabdázott Gál Gyula és Marian Cozma. Az MKB-ban hónapokon át kiemelkedően védett a világklasszis Dejan Perics, akinek a bravúrjai után indulhattak a gyors kontrák, a Veszprém legveszélyesebb akciói.
Az utolsó meccsen a hatvan percen át egyenletesen nagy tempót diktáló, szárnyaló Veszprémmel képtelen volt lépést tartani az idegenben érthetetlenül gyengélkedő Szeged, amely pedig a BL-ben Barcelonában is győzni tudott.
Ebben az évadban Vladan Matics edző MK-győztes csapata hiába volt maximálisan motivált a bajnokságban is, mert az ötödik találkozón átlövői keveset mutattak.
Ezzel egész éves munkájuk egy része is kárba ment.
A szegedi beállósok közül a nagy szívvel küzdő Ratko Djurkovics a végküzdelemben gyorsan összeszedte harmadik kiállítását, Danijel Andjelkovicsnak szintén pirosat mutattak fel a bírók (nem lehetett vigasz, hogy nélküle is nyert a negyedik meccsen a Pick). Támadásban a leggyakrabban Luka Zvizej parádézott, ám ez kevés volt az üdvösséghez. Puljezevics Nenad bravúrjaival is főleg otthon remekelt a Szeged, ám a magyar válogatott kulcsjátékosa, aki sérült felkarral vállalta a finálét, a hajrára kissé elfáradt, ráadásul védekező társaitól sem kapott kellő segítséget.