Egy felnőtt törzsszurkoló

Ryan Malone 16 évvel ezelőtt az egyik legboldogabb 12 éves kisgyerek volt a városban, hiszen testközelből élte át a lelátón, amikor a Pittsburgh a legendás Mario Lemieux vezérletével egymás után másodszor elhódította a Stanley-kupát, akkor éppen a Chicago ellenében. Az eltelt időben a Pingvinek mélyrepülésbe kezdtek, nemhogy a Stanleykupa, de a rájátszás is elérhetetlen álomnak tűnt az acélvárosban. Olyannyira, hogy tavalyelőtt a liga legrosszabb csapata címet is kiérdemelte a gárda…

Tavaly viszont már a Philadelphiáé volt e nem éppen büszke titulus, s hogy az NHL-ben sok minden megváltozhat rövid idő alatt, arra ékes bizonyíték, hogy most ez a két együttes játszotta a Keleti főcsoport döntőjét. Az idén szárnyaló ifjakkal teletűzdelt Pingvin-kolóniában az egyik főszereplő az egykori törzsszurkoló, az immár 28 éves Ryan Malone.

„Mindenki erről álmodik, amikor kisgyerekként hokis akar lenni. Az a játék lényege, hogy megtaláld a boldogságod a jégen, s akkor semmi sem elérthetetlen. Még a Stanley-kupa sem!” – mosolygott a 6–0-ra megnyert (öszszesítésben 4–1-gyel jutott a fináléba a Penguins) ötödik, záró meccs után Malone, aki két gólt, egy gólpasszt jegyzett a mérkőzésen, amely után nincs más dolguk a pittsburghieknek, mint kivárni, hogy a nyugaton ádáz küzdelmet vívó Detroit–Dallas (3–2-re vezet a Detroit, Dallasban rendezik a hatodik találkozót) párból kivel kell megmérkőzniük a 16 éve áhított serlegért.