A száguldó finn nem lassít

Kitárult a világ ön előtt az utóbbi hónapokban, vagy épphogy hiányzik belőle valami, mióta befejezte ralis pályafutását?Kitárult a világ ön előtt az utóbbi hónapokban, vagy épphogy hiányzik belőle valami, mióta befejezte ralis pályafutását?

Hazudnék ha azt mondanám, hogy néha nem hiányzik a száguldás meg a világbajnokság állandó ritmusa. Percre pontosan beosztották az időmet, tehát mindig tudtam, éppen hova és mikor kell mennem. Ráadásul a világbajnokság számomra mindig olyan volt, mint egy nagy kirándulás, mindenki ismert mindenkit, évek óta utazgattunk együtt országról országra. A számomra fontos emberekkel persze továbbra is tartom a kapcsolatot, de ez már nem ugyanaz. Köszönöm kérdését, jól megvagyok, csak ritkán gondolok arra, milyen jó lenne ott lenni a vébén.

Többet tud foglalkozni a farmjával?

Á, dehogy! A ház körüli munkákat eddig is az unokatestvérem végezte, állataink meg nincsenek, úgyhogy egy gonddal kevesebb. Szeretek ott élni, de nem az én érdemem, ahogy kinéz.

A szavaiból arra következtetek, nem lettek nyugodtabbak a hétköznapjai.

Hát nem. Elmondom, mit csinálok. Egyfolytában interjúkat adok – úgyhogy ez nem változott –, azzal a különbséggel, hogy most már nemcsak a versenyzésről kérdeznek, hanem a magánéletemről is. Az emberek el akarnak jönni az otthonomba, a farmomra, hogy megnézzék, mit csinál Marcus Grönholm.

És mit csinál?

Sok mindent. Még mindig együtt dolgozom a Forddal, segítek a fiatal norvég pilótának, Andreas Mikkelsennek, és felügyelem az otthoni üzletemet, ami szintén rengeteg időmet elviszi. Csak úgy repülnek a napok, nincs időm semmire sem.

Amikor este beesik az ágyába, álmában sem jönnek elő a versenyélmények?

Nem, nem igazán. Jól vagyok, tényleg. Legalábbis egyelőre.

Azért versenyautója csak van otthon.

Nincs. Pontosabban vannak, de nem vezetem őket, olyan mintha egy múzeumban lennének. Van például egy 206-os Peugeot-m, az, amellyel annak idején világbajnok lettem.

Mennyi ideig gondolkodott, mielőtt úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést?

Hónapokig. Aztán egy napon felhívtam Malcolm Wilson csapatfőnököt, és mondtam neki, hogy itt a vége, befejeztem. Nem volt könnyű döntés, mert jó a kapcsolatom a Forddal, mert remekül ment minden, és mert még mindig a csúcson voltam, de úgy éreztem, nem húzhatom tovább az időt. Az én döntésem volt. Csak azt sajnálom, hogy az utolsó évben nem sikerült megnyernem a világbajnokságot.

Felröppent a hír, hogy néhány verseny erejéig visszatér. Például, hogy indul a finn vébéfutamon. Igaz ez?

Nagyon nehéz lenne úgy visszatérni, hogy megint a lehető legjobb formában autózzak és a győzelemért küzdjek. Márpedig én sohasem azért állok oda egy verseny rajtjához, hogy harmadik vagy negyedik legyek, mindig nyerni akarok. Úgyhogy szerintem nem lenne túl jó ötlet visszaülni.

És a ralikrossz? Azzal is hírbe hozták.

Tényleg indulok az Európabajnokság svéd futamán. Egyelőre nem próbáltam ki a Fiestát, úgyhogy azt sem tudom, élvezem-e majd egyáltalán, de biztos nem lehet rossz, hiszen 2.2 másodperc alatt gyorsul száz kilométeres sebességre, gyorsabban, mint egy Formula–1-es versenygép. Ráadásul korábban motokrosszoztam, úgyhogy a test test elleni küzdelem sem lesz teljesen idegen számomra.

Esetleg a magyar Európa-bajnoki futamon is elindul?

Nem. Az időben túl közel van, ha nagyon megtetszik a ralikrossz, akkor is csak a svéd viadal után vállalok másikat.

Ha már a magyaroknál tartunk, ismeri valamelyik versenyzőnket?

Toth, Janos Toth. Most is itt van, láttam, de a nevét még korábbról ismerem. Abból az időből, amikor még én is Peugeot-val versenyeztem. Egyszerre arattuk a sikereinket, ő a nemzeti bajnokságban, én a világbajnokságon.

Most pedig mindketten a portugál IRC-futam résztvevői voltak. Hogy tetszik önnek a szárnyait bontogató sorozat?

Nagyon. Sok a jó autó és a jó pilóta, a színvonal rendkívül magas. Talán a jövőt a világbajnokság és az IRC keveréke jelenti majd.

Apropó világbajnokság! Hogyan értékeli az eddigi történéseket?

Talán tévedek, de szerintem Loeb nem annyira harapós, mint korábban, talán nem anynyira motivált. A Ford-pilóták ezzel szemben rendkívül lelkesek. Nem lepett meg, hogy győzelmeket aratnak, hiszen már korábban is nagyon gyorsak voltak. Lassan eljön az ő idejük.

Mennyi idő kell ahhoz, hogy valakiből toppilóta váljon?

Sok, nagyon sok. És még több pénz. Ez a legfőbb gond. Itt van például Jari-Matti Latvala – majdnem hatvan vébéfutam van a háta mögött, és még mindig csak huszonhárom éves.

Ő lehet a következő nagy bajnok?

Igen, ő tényleg nagyon tehetséges.