Pályán maradni!

Olyan csend van ön körül, mintha suttyomban visszavonult volna. Térdműtétjét sem verték nagydobra, a klub hivatalos honlapján az operáció után két nappal szűkszavú közlemény tudatta: Sándor Tamás számára befejeződött az idény. Az orvosi beavatkozás a pályafutás lezárását is jelenti? Olyan csend van ön körül, mintha suttyomban visszavonult volna. Térdműtétjét sem verték nagydobra, a klub hivatalos honlapján az operáció után két nappal szűkszavú közlemény tudatta: Sándor Tamás számára befejeződött az idény. Az orvosi beavatkozás a pályafutás lezárását is jelenti?

Nyilván nagyobb volt a nyüzsgés körülöttem, körülöttünk, amikor először lettünk bajnokok a Lokival, de a mostani helyzettel sincs bajom – mondta Sándor Tamás. – Ráadásul én sem keresem az újságírók kegyeit. Ha valami érdekli őket, felhívnak. Játszani akarok, a pályán kívüli szereplésvágy viszont jócskán megcsappant bennem.

Jó egy héttel a porcműtét után úgy véli, hogy a következő szezon kezdetére fitt lesz?

Mindenesetre bízom benne. Amíg egészségesnek érzem magam – alapvetően most is így érzem –, amíg nem lógok ki a sorból, addig futballozni akarok, a koromtól függetlenül. Jövő decemberig szerződés köt a Lokihoz, addig kitartok. Sőt azután is... Kizárólag akkor gondolkoznék el a befejezésen, ha úgy festene, hogy a szervezetem nem kér többet az élsportból.

Manapság is örömmel száll fel a buszra a kétnapos, országot átszelő túrák előtt? Huszonvalahány év után még várja az edzéseket?

Az előbbi a foci járulékos eleme – ebből a szempontból szerencsés is, hogy kis ország vagyunk –, az utóbbi szerves velejárója. A télen speciel annak örültem, hogy (egy edzést leszámítva) gond és fájdalom nélkül végigcsináltam a felkészülést. Jó erőben éreztem magam, a tavasszal sorozatban pályára léptem a Lokiban, és zömmel végigjátszottam a mérkőzéseket – aztán bekattant a térdem. Injekciókúrára jártam, de a kezelés nem segített.

A végkifejlet ismert: műtét, hathetes kihagyás – szezonbúcsú. Lemarad a bajnoki hajráról, a Magyar Kupa-döntőről, a Ligakupafináléról nem is beszélve...

Bántja? Vagy inkább arra gondol: üsse kő, csak a térdem legyen rendben?!

Egy hónapot elvesztegettem, és ezt sajnálom. Persze az ember legszívesebben elkerülné a műtétet, ráadásul ha az orvosa sem szorgalmazza, esze ágában sincs kés alá feküdni. Hiba volt várni. Ha határozottabb vagyok, kimarad a sötétben tapogatózás, és talán játszanék.

Ha tehetné, melyiket választaná: a bajnoki hajrát, esetleg a Magyar Kupa döntőjét?

Nem tudok dönteni. Habár... Bajnoki aranyat igen, kupát viszont még nem nyertem a Lokival. Sőt sehol. Kétszer a DVSC-vel, kétszer a Beitar Jeruzsálemmel szerepeltem kupadöntőben, valamennyi összecsapáson játszottam, de egyszer sem foghattam kézbe a serleget. Talán pont az volt a baj, hogy pályára léptem.

Akkor is ilyen cinikus marad, ha a DVSC-TEVA bajnoki esélyeiről kérdezem?

Az MTK-nak valamivel nagyobb esélye van az aranyérem megszerzésére, mint a Lokinak, mindamellett három gólzáporos győzelemmel szerintem megvédhetnénk címünket. A lehetőség benne van a csapatban, igaz, ellenérvet is felhozhatok: a gólzuhatag eddig nem volt jellemző a Lokira a Soproni Ligában.

Sokak szerint – a kétmeccses lebonyolítás miatt – az MK-döntőben ugyanakkor a DVSC-TEVA-nak áll a zászló.

Ha a bajnokságban az MTK, itt inkább mi vagyunk előnyös helyzetben. Azt ellenben nem értem, mire fel a két meccs.

Megtörik a varázs. Az FTC elleni döntőben kikaptunk, de sohasem felejtem el, hány ezer Loki-szurkoló kísért el minket a fővárosba. De ugyanez a helyzet a másik sorozattal. Mi is a neve?

A Ligakupára gondol?

Arra.

Látta a szerdai Fehérvár–DVSC-TEVA döntőt?

Majdnem végig.

Van – publikus – véleménye?

Nem is tudom. Nagyon az elején járunk.

Pedig már csak a döntő visszavágója vár ránk.

Akkor is. Ez a kupa még nem forrta ki magát. Ha negyvenes keretből válogathat az edző, kezelhető a helyzet, de ebben az esetben sincs könynyű dolga a trénernek. Egyébiránt olyanok ezek a találkozók, mint a tartalékbajnokik: a fiatalok, az első csapatban ritkábban szóhoz jutók kapnak lehetőséget. Szerintem ezért is lesznek változások a következő kiírásban.

Ha döntéshelyzetben lévő reformer lenne, mit tenne?

Azt hiszem, egy őszről tavaszra átnyúló körre redukálnám a versenyt.

Pusztán ettől teljesülne az eredeti szakmai óhaj, hogy a csapatok kulcsjátékosai több mérkőzésen mérettessenek meg?

Kezdetben aligha. A későbbi fázisban viszont biztosan, de akkor már talán kifizetődőbb lenne a bajnoki meccsek számát növelni.

Létszámemeléssel, esetleg csökkentéssel és a rájátszás újbóli bevezetésével?

Ha abból indulok ki, hogy a jelek szerint emelkedett a gazdaságilag biztos lábakon álló élvonalbeli klubok száma, akkor emeléssel. Ha ellenben a Sopron vagy a Tatabánya esete jut eszembe, akkor csökkentéssel.

Ha a szövetségi korifeusok véletlenül kikérnék a véleményét?

Inkább játszanék...