Egy lépés a mennyország

„Nem félek a Ferencvárostól, láttam játszani, s ki merem jelenteni, a Kecskemét a pályán jobb, sokkal jobb csapat. Sőt a Szolnokot is erősebbnek tartom a Fradinál. Írja csak le, a zöldfehér alakulat öreg, mi olyan ritmust fogunk diktálni a pályán, amelyet képtelen lesz tartani. Fel kell jutnunk. Nem vitás, hogy a Kecskemét lesz a bajnok.”

A fenti idézet február 28-án, csütörtökön jelent meg lapunkban.

Tomiszlav Szivics, a Kecskeméti TE vezetőedzője mondta, mindenféle nagyképűség nélkül. A szavakat higgadtan ejtette ki, nem akart ő provokálni, indulatokat gerjeszteni: ami a szívén, az a száján. Azóta tudjuk, mi történt az NB II Keleti csoportjában. A Kecskemét 13 ponttal előzi meg az „öregnek” titulált Ferencvárost és héttel a második helyezett Szolnokot. A Vajdaságban nevelkedett szakember jóslatából szinte minden beigazolódott. Szombaton már bajnoki címet ünnepelhetnek a kecskemétiek.

Igaz, hogy februári nyilatkozata után kapott néhány barátságtalan üzenetet?

Kaptam, de egy pillanatig sem zavart – mondta Tomiszlav Szivics. – Inkább sajnáltam azokat a ferencvárosi szurkolókat, akik végső elkeseredésükben engem pocskondiáztak. Már akkor tudtam, amit ők nem akartak tudomásul venni: ennek a Fradinak már semmi köze korábbi önmagához.

Őszintén szólva nem a Ferencvárosról akartam önnel beszélgetni, hanem a feljutás és a történelmi tett kapujába jutó Kecskemétről. Azonban úgy beszél, mintha fontos lenne az ön számára a Fradi...

Tudja, aki ott ugrált a Real Madrid és az Ajax elleni BLmeccsen az Üllői úti stadion lelátóján, annak nem lehet közömbös a zöld-fehér klub. Igen, gyerekkorom óta szimpatizálok a Ferencvárossal, és ez csak erősödött, amikor legjobb barátom, Zoran Kuntics és Goran Kopunovics idekerült. Ezért sajnálom a klub szimpatizánsait. A mostani Fradiból hiányzik a szív, a küzdeni tudás, a klubhűség. Már csak legendák maradtak, de a pályán ebből nem látszik semmi. Ám hagyjuk is ezt, hiszen van olyan csapat a Keleti csoportban, amelynek öröm nézni a mecscseit.

Gyanítom, nem a tuzséri fiúkra gondol.

A Kecskemét kiemelkedik ebből a mezőnyből, de ezt előre megjósoltam. Tizenegy meccs óta vagyunk veretlenek, azonban nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem a teljesítményre, amellyel játékosaim hétről hétre kirukkolnak. Jól játszani, látványosan produkálni huzamosabb időn át nem könnyű a huszonegyedik század futballjában, mi mégis képesek vagyunk rá.

A KTE-drukkerek szombaton minden bizonnyal kiegyeznének egy unalmas, nézőszomorító, pocsék egy nullás győzelemmel, tán még azzal is, hogy a váci kapus tarkójáról pattanjon be a labda…

Nana! Kötelességünk kiszolgálni a nézőket, úgyhogy elárulom, a jó játék mellett egy másik emékezetes pillanatra is készülünk, szeretnénk, ha ez a szombat az idők végezetéig megmaradna a kecskeméti emberek emlékezetében.

Ünnepelt valaha bajnoki címet?

Edzőként a feröeri B36 nevű csapattal. Annak idején játékosként is szerepeltem a klubban, UEFA-kupa-találkozókon a török Ankaragücü, a szerb Crvena zvezda és az izraeli Beitar Jeruzsálem ellen. Azok is felejthetetlen emlékek.

Tartalmas futballistapályafutás áll ön mögött?

Bunyevác vagyok, de a Vajdaságban nőttem fel, és szerepeltem a Crvena zvezda ifjúsági, majd juniorcsapatában is. Tizennégy évvel ezelőtt szerződtem Kecskemétre, ám az akkori edző, Linka József a fiát játszatta a helyemen, én pedig sértődöttségemben világgá szaladtam. Tavaly nyáron hívtak vissza, és olyan körülmények közé kerültem, amilyenekről nem is álmodhattam. A KTE már most NB I-es színvonalon él.

Játszott és dolgozott külföldön, és bár tökéletesen beszéli a nyelvünket, mégis kívülállóként szemlélheti a magyar futballt:

mit gondol, mitől romlik a színvonal évről évre?

Az a legnagyobb baj, hogy Magyarországon csak beszélnek a profizmusról, miközben amatőrök töltenek be minden fontos pozíciót. A szemlélettel van baj. S persze a magyar ember nem szereti az őszinteséget, én pedig olyan vagyok, hogy a szemébe mondom mindenkinek, ha valami nem tetszik, és ez ebben az országban nem divat. De nem akarok okoskodni, hagyjanak engem dolgozni! Van most is ajánlatom, ám Kecskeméten olyan korrektek voltak a vezetők, hogy minden bizonynyal maradok.

Van valami titkos álma? Mondjuk a Crvena zvezda kispadja?

Megmondom én magának, mire vágyom: egyszer a BL-be jutni a Ferencvárossal. Mert ha hívnának az Üllői útra valamikor, boldogan mennék, és azok, akik néhány hete köpködtek és anyáztak, tapsolnak majd nekem.