Veszprém: ésszel, szívvel

A férfi KEK-döntő veszprémi csatája után, amelyet 37–32-re elvesztett a mannheimi RN Löwen, a magyar együttes tagjai arról beszéltek, hogy a visszavágóra megnyugtatóbb lett volna a nagyobb különbségű győzelem. Ezzel szemben Jurij Sevcov edző német és lengyel vb-döntősöket, valamint Buday Dánielt felvonultató gárdájában az volt az általános vélekedés, hogy valós tudása alapján a két csapat között nincs ötgólos különbség, a hátrány ledolgozható.

A Bundesliga-élcsapat játékosai és vezetői hatalmasat tévedtek, és ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Dejan Perics kapus, aki főleg a németországi visszavágón (28–28) remekelt, és bravúrsorozatával a hozzáértő hazai közönséget is elbűvölte.

„Nagyon sok forró hangulatú, hatalmas, tétre menő csata, valamint két BL-győzelem után talán mondhatom, hogy az idei KEK-döntőben mindkét együttes világszínvonalon játszott, bemutatta a modern kézilabda temérdek elemét, amelytől ez a sportág népszerű, egyre jobban tetszik a szurkolóknak és vonzó a szponzoroknak is – vélekedett Perics. – Ezt azonban csak roppant sok, tervszerű és fegyelmezett edzéssel, valamint a legmagasabb szinten képzett játékosokból gyúrt, igazi csapattal lehet elérni. Ilyen együttes a Löwen és a Veszprém is, nekünk most jobb volt a támadó- és a védekezési taktikánk, higgadtan, érettebben és okosabban játszottunk.”

A finálé résztvevőinek általános sportszakmai értékelése után arról is megkérdeztük a világklasszis kapust, hogy a veszprémiek taktikai elképzeléseiből mi valósult meg, akadt-e hiányérzete. Szerinte az MKB felkészülése a gondok (sérülések, kevés idő a Löwen elleni speciális taktika alapos gyakorlására) ellenére is jól sikerült, s ezt a végeredmény mellett a két csodálatos hangulatú találkozó lefolyása és összképe is hűen tükrözte.

„Minden percet ki kellett használnunk a döntő előtt a Löwen játékának elemzésére és a gyakorlásra, hiszen erre nagyon kevés időnk maradt – folytatta a kapus. – Igaz, ellenfelünk hasonló cipőben járt, ám Bundesligaélcsapat lévén lényegesen nagyobb meccsrutinnal várta a finálét. Tudtuk, hogy nehéz feladat lesz a gyors visszarendeződés, a hatvan percen át óriási tempóban rohamozó németek lerohanásainak megállítása. Arra kellett őket kényszeríteni, hogy felállt védőfallal szemben támadjanak, s hibázzanak. A Lapcsevics, Lusnyikov, Cozma, Ilyés alkotta sáncunk hatékonyan szűrte a világklasszisok átlövési kísérleteit, és betörés ellen is remek volt az összhang. Ez egyben nekem is hatalmas segítség volt, csak így tudtam hozzátenni valamit a veszprémi sikerhez. Ennek a hátterében az állt, hogy mindkét összecsapáson hatvan percig teljes kontroll alatt tartottuk a találkozót, sikerültek gyors indításaink, valamint okosan forgatott átlövőink és belső embereink jól megértették egymást, vagyis végig uraltuk a két csatát.”

Külön is hangsúlyozta Dejan Perics, hogy Mocsai Lajos edző mesterien alkalmazta kitűnő pedagógiai képességét, valamint rendkívül hatásos volt a trénertanár pszichológiai felkészítése. Ennek köszönhetően nem lett túlzottan elbizakodott az MKB a visszavágóra, ugyanakkor erős lelki tartással, mérhetetlen becsvággyal várta a második meccset.

„A személyes sportkarrierem szempontjából is nagyon fontos és értékes a KEK-győzelem, mert szerelmese vagyok a kézilabdának, és csak a győzelem érdekel, a siker éltet – hangoztatta Perics. – Amikor Veszprémbe kerültem, tudtam, roppant sokat várnak tőlem, és ezt az együttesen belül is éreztem, hiszen a fiúk csapatkapitánnyá választottak. Ma már elmondható, a fiatal és a rutinosabb játékosokból olyan gárdát kovácsolt Mocsai Lajos, amelyben öröm edzeni és játszani. Vujin, Sesum, Cozma, az Iváncsik fivérek, Eklemovics, Lapcsevics, Lusnyikov, Ilyés, Pérez és a többiek is szenzációsan játszottak a KEK-sorozatban. Az MKB sikere pedig a magyar kézilabda tekintélyét is fokozza, újabb támogatókat vonzhat, hasznos a szponzoroknak, szóval ezzel mindenki csak jól jár. Az idénynek viszont még nincs vége.”

Az MKB Veszprémre szombaton otthon a bajnoki döntő harmadik mérkőzése vár a PickSzeged ellen.