A Matador győzött a hétnapos viadalon

„Van valaki odafent, aki most nagyon boldog: Fabrizio” – mondta a motoros győztes David Casteu a célba érkezés után. Ez volt pályafutása első nemzetközi diadala, pedig több mint két éve minden versenyen ott állt a dobogón. Stresszelte is magát rendesen, hogy ezúttal meglegyen a siker, az utolsó szakaszon már szinte szívszélhűdést kapott minden zajra, amely a motorból jött. S hogy miért emlékezett meg a 2005ös Dakar-ralin elhunyt Fabrizio Meoniról? Mert ő tanította meg a sportág és az ellenfelek tiszteletére, miatta lett profi pilóta. S miután annyi éven át annyi versenyzőtársát emelte a magasba a viadalok végén, most végre eljött az ő pillanata. Őt kapták fel, és emelték a magasba a többiek…

A magyarok közül Nagy Péter végzett a legelőkelőbb pozícióban (30.), igaz, a hetedik napon már kiütközött az arcán a fáradtság. A viadal vége felé már átlagosan kétszer állt meg a szakaszokon, hogy olajat töltsön a motorjába, mert szinte zabálta.

„Csoda, hogy végigbírta szegénykém” – simogatta meg a KTM-et

a Dakar távját egyszer már teljesítő Nagy.

Az autósoknál az volt a nagy kérdés: Carlos Sainz vagy Stéphane Peterhansel? Hatnapnyi száguldás után 18 másodperc volt közöttük a különbség, s végül az döntött, hogy a kilencszeres Dakar-győztes francia hibázott. Mivel azt mondták neki, a pálya ugyanaz, mint az előző két nap során, csak éppen visszafelé, elindult a jól megszokott úton. Csakhogy a szakasz elején voltak apró módosítások, így ahelyett, hogy nyílegyenesen ment volna, eltöltött vagy egy percet az erdőben – teljesen fölöslegesen. Ettől kezdve már nem volt miért harcolnia, hiszen ennyi előnyt adni a kétszeres ralivilágbajnok Matadornak nem éppen kifizetődő manőver. Sainz persze nem tudott erről, nyomta a gázt, mintha ezer ördög üldözné, úgyhogy végül több mint két perccel diadalmaskodott.

A magyarokra viszont rájárt a rúd ezen a napon.

Az immár sorozatban ötödször a napi legjobb eredményt (16.) elérő Palik László hetven kilométert autózott az előtte rajtoló holland porában, s nem sokkal a cél előtt túl nagy tempóban érkezett egy jobb kanyarba, egy „bakhát” megdobta az autót, amitől fejtetőre fordult. Palik keze beszorult a bukócső és a karosszéria közé, és bár a nézők nem sokkal később talpra állították a Nissant, a pilóta így is iszonyatos fájdalmak közepette ért be a célba.

Az összesítésben a legjobb magyar Kis Sándor lett (13.), aki a záró napot sem úszta meg kaland nélkül, a szakasz 50. kilométerénél eltört a hátsó féltengelye, úgyhogy attól kezdve már eléggé visszafogott volt. „Olyan óvatosan közlekedtem, mintha lopni mennék” – viccelődött a kétszeres magyar bajnok, aki azért így is elégedett lehetett.

Közvetlenül mögötte érkezett a célba (az összetettben is) Szalay Balázs, akivel a legrosszabb történt, ami technikailag elképzelhető: felrobbant autójában a motor. A szabályok szerint motort cserélni nem lehet, de egy versenyzőtárs segíthet, úgyhogy Szalay kötélen érkezett a célhoz, ahol a lejtőn vett lendülettel felgurult a dobogóra, lefelé pedig már könnyebb volt. A viadal azt a tanulságot hozta számára, hogy még így, tengernyi műszaki gonddal is elérhető cél közvetlenül a gyáriak mögött végezni.

Varga Imre ezen a napon is a kormánykerékkel vívta a legnagyobb küzdelmet (nem volt szervója), végül azonban nagy nehezen célba ért, és köszönte mindenkinek a segítséget, a legjobban egyik versenyzőtársának, aki Nagykanizsásig autózott az egyik este, hogy tartalék alkatrészt hozzon neki. Megérte az áldozat.