Huszonnégyezer forint.
Ennyit kapnának fejenként a mezőkövesdi játékosok, ha vasárnap legyőznék a Ferencvárost. Szép kis summa. Vehetnének belőle egy használt mosógépet, felújított Csepel biciklit és mondjuk négy karton Heineken sört. S ami az egyik oldalon 24 ezer forintot jelenthet, az a másikon már-már életre szóló bukást. A feljutásért küzdő Ferencváros futballistái furcsa túrára indulnak vasárnap. Látszólag olyan, mintha egy laza edzőmeccs várna rájuk: lelkes kiscsapat, falusi hangulatú pálya és igazi, békebeli közönség fogadja őket. Csakhogy a zöld-fehérek aligha foglalkozhatnak a kopottas, göröngyös, a tizenhatos előtt hirtelen előbukkanó agyagos tisztásokat rejtő talajjal. A Ferencvárost azt sem érdekelheti, hogy május elseje közeledtével igazi majálishangulat köszönti őket a Mezőkövesdi Sport Egyesület pályáján.
Huszonnégyezer forint.
Minden fillér jól jön, hiszen igazi amatőr csapatról van szó, amelynek tagjai dolgoznak vagy tanulnak. Van közöttük kőműves, rakodó, üzletkötő, de van pókerjátékos is, Fekete Viktor. Itt nincs alapfizetés, nincsenek rejtett, zsebbe dugott pénzek, a szerződéskötésnél senkinek sem kínálnak fel milliókat, legfeljebb egy oldalt megkötős fecskét, egy halványkék strandpapucsot és egy agyonmosott frottírköntöst, amellyel nap mint nap megjelenhetnek a város büszkeségében, a Zsóry termálfürdőben.
Mezőkövesd még véletlenül sem a futballjáról híres. Amikor annak idején Zsóry Lajos birtokán, mint egy aranybányára, ráleltek a gyógyvízre, gyakorlatilag eldőlt a város sorsa. A matyó hímzés mellett az izomlazító termálvíz jelentette a fő bevételi forrást. Ehhez csatlakozott tavaly nyáron az MSE. Magunk közt szólva nem volt körhintával, zsákba futással, lepényevéssel színesített ünnep a feljutás tiszteletére, tudniillik a helyi aranylábú gyerekek azért lehettek NB II-esek, mert a harmadosztályban az előttük végző két csapat nem vállalta a nagyobb költséggel járó osztálycserét. Mezőkövesd viszont belevágott – bár ne tette volna. A helyi kék-sárgák utolsók a Keleti csoportban, mindössze háromszor győztek, és megint készülhetnek az NB III-ra. Hagyaczki József ügyvezető ennek ellenére elégedett: „Évi harmincmillió forintos költségvetésünk van, amelyet a helyi önkormányzat, és a szponzorok adnak össze. Mi boldogan vállaltuk tavaly az NB II-t, s rengeteget tanultunk itt. Az emberek szeretik a futballt a városban, meccseinken olykor ezren is vannak. Ha újra hasonló lehetőséghez jutunk, vagyis megint föl akarják tölteni a létszámot, mi örömmel jelentkezünk. Játékosaink amatőrök, de állítom, vasárnap profi csapatként küzdünk, azt mondom, egy egy lesz az eredmény!”
Sivák Sándor csapatkapitány ennél is bátrabb. Diósgyőrszurkoló, két és fél éve játszik Mezőkövesden, s azt magyarázza, remek közösség az övék, s vasárnap róluk beszél majd az egész ország: „Tiszteljük a Fradit, ettől függetlenül kettő nullára legyőzzük. Itt szinte minden játékosnak az élete meccse lesz ez. És mi ennek szellemében fogunk küzdeni!”
Furcsa, de igaz, a Mezőkövesd keretében mindössze egy Fradi-drukker van.
Igaz, ő annál jobban szereti a klubot, ám ha arra kerülne sor, hogy az ő lövése döntene vasárnap délután, hát bizony bevágná a lasztit a zöld-fehérek hálójába, hogy a meccs után talán elsirassa kedvenceit.
Huszák Géza három hete Vojtekovszki Csabától vette át a mezőkövesdiek irányítását. A tapasztalt edző szerint minden azon múlik, hogyan játszik a Fradi: „A három hét alatt egyegy győzelem, döntetlen és vereség van a számlámon, és bizony magam is nagyon várom a Ferencváros elleni összecsapást. Óriási a tét, mi a bennmaradásért, a Fradi a feljutásért küzd, aki elbukik, talán végleg feladhatja álmait. Ellenfelünk az esélyes, ha csúcsformában játszik, aligha lehet ellenszerünk. De abban bízunk, hogy a zöldfehérek messze lesznek attól a bizonyos csúcsformától.”
A Ferencváros vitán felül a másodosztály legjobb szponzora, tudják ezt Mezőkövesden is, ahol minimum három-négyezer embert várnak az igazi lelátó nélküli, házaktól övezett sporttelepen. Zrínyi Pista (ő errefele nem István, hanem „a” Pista), a sporttelep mindenese azt mondja, óriási hangulat lesz, mert nemcsak fradisták, hanem diósgyőri drukkerek is jönnek majd: „Nézze meg, szépen lenyírjuk a gyepet, a lelátón a bokrokat, s oda, a lila orgonák közé állhatnak a ferencvárosiak. A meccs egy egy lesz, a mieink megérdemelnek egy ilyen sikert.”
A döntetlen fejenként 12 ezer forintot érne a mezőkövesdieknek, akik boldogan mondhatnák: köszönjük, MSE!