Magány a villingili idillben

Hogyan csinált két hónap alatt kupagyőztest a maldív kiscsapatból?Hogyan csinált két hónap alatt kupagyőztest a maldív kiscsapatból?

Januárban jöttem ki, immár sokadszor, dolgozni a Maldívszigetekre – mondta a szakember. – Ezúttal a VB Sportclub hívott, és én boldogan fogadtam el az edzői állást, mert otthon nem volt maradásom. Olyan játékoskeret mellé szerződtettek, amelynek néhány tagját ilyen-olyan huncutság miatt börtön fenyegette, de a futball, a siker kirántotta őket a bajból. Csapatommal ugyanis megnyertük a Maldív Kupát tizenkétezer őrjöngő fanatikus előtt. Nincs különösebb titok, mindig is megszállott munkamániás voltam, és hiába mérnek negyvennégy Celsius-fokot, sikerült annyit dolgoznom a fiúkkal, hogy emlékezetes sikert arathattunk. De elsősorban nem ezért vagyok elégedett a helyzetemmel.

Hanem miért? A mesebeli környezet miatt?

Nem tagadom, valóban a Paradicsomban, Villingili kicsiny szigetén élek, egy hatalmas házban, tizenöt méterre a hullámzó, fröcskölő óceán fölött. Fél futballpályányi teraszomról olyan kép tárul elém, amelyet nem könnyű leírni. Csodálattal tölt el, de ami még ennél is fontosabb, itt végre emberszámba vesznek, azaz senki sem akar megalázni, mint otthon.

Még mindig mennyi indulat munkál önben…

Csodálkozik?! Elmondtam már, de nem tudom elégszer hangsúlyozni, engem Magyarországon tönkretettek, kicsináltak, eltiportak. És tudja, mi a legszebb? Rengetegen hívtak fel azzal az elmúlt időszakban, hogy mindenben igazam volt. Tíz éve mondom, hogy a magyar futballt néhány ember tönkretette, odahaza felkészületlen edzők kapnak állást mindenhol, a licences képzés lényege pedig az üzlet. Hát ezért örülök, hogy messze vagyok attól a posványtól, a kilátástalan helyzetben lévő magyar labdarúgástól.

Honvágya sincs?

Nincs. Megtaláltam a boldogságot. Az esték persze olykor nagyon üresek, de szerencsére a rengeteg munkától olyan fáradt vagyok, hogy hamar elalszom. Nincs bajom a magánnyal sem.

Magányos?! Úgy tudom, a fia is a Maldív-szigeteken él.

Ő a pályaedzőm, de szinte csak az öltözőben találkozunk, mindketten éljük a magunk egyszerű életét.

És Dzurják József? Ő is a Maldív-szigeteken kapott munkát. Vele nem tartja a kapcsolatot?

Nem. Igazából beszélő viszonyban sem vagyunk egy korábbi ronda ügy miatt. Amikor kikerült ide, csak annyit mondtam neki, legyél annyira sikeres a korábbi csapatommal, a Valenciával, mint én annak idején. Ezzel aztán be is fejeztem vele a kapcsolatot.

Azt mondja, megtalálta a boldogságot, ehhez képest kihallani a hangjából a haragot és a dühöt.

Nekem az egész életem, a pályafutásom, a karrierem ment rá a gonosz emberek gyűlöletére. Ami a legjobban fáj: tőlem senki sem kért bocsánatot amiatt, hogy megbélyegeztek, és hogy szinte az egész magyar futballban nemkívánatos személynek tituláltak. Amikor a teraszomon ülök, nézem az óceánt, s arra gondolok, miért kellett nekem ilyen utat bejárnom, amikor csak a szakma és a munka érdekelt. De most már mindegy. Igyekszem karban tartani magam, nem foglalkozom az idő múlásával. Minden reggel fél nyolckor edzek az óceán partján: futok, gimnasztikázom, úszom. Ha valamiért ez elmarad, már kérdezik is a helyiek: csak nincs valami baj velem?

Hogyan tud kommunikálni velük?

Kézzel-lábbal. Angolul kevesen beszélnek, ezért is nagy szó, hogy engem idegenként is ennyire szeretnek és tisztelnek. Én itt mindenkinek „a” főnök vagyok. És nem azért, mert menedzserek adtak el jó pénzért, vagy azért, mert jó a PRmunkám, csak a munkám alapján ítélnek meg. Tudja, milyen nagy dolog az, hogy a hat első osztályú maldív klubnál négy korábbi játékosom dolgozik edzőként? Nekem ez a mostani volt az ötödik kupadöntőm a Maldív-szigeteken. Csoda-e, ha valóságos nemzeti hősként kezelnek?