Az üzenet

Magyar ember szombat délután óta „jégbe borult” szemmel nézi a világot. Nem csoda. Az Izvesztyija-kupákon és a szélfútta, amúgy romantikus hangulatú Kisstadionban szocializálódott hazánkfia aligha gondolhatta volna, hogy megéri ezt a pillanatot.

Hogy a mi éveken, évtizedeken át lesajnált, egy-egy telt házas, Kisstadionban lejátszott Fradi–Dózsára feléledt hokisaink egyszer majd ott lesznek az A-csoportban, a világ legjobbjai között. Nem könnyű ezt feldolgozni, főként ha pontosan tudjuk: a sportág még most, az itt-ott épülő fedett jégcsarnokok korában is igencsak mostoha körülmények között létezik.

Ám az egészen biztos, hogy szombat délután óta kissrácok tucatjai akarnak majd jégkorongozni, Palkovicsok, Ocskayk, Vass Janik vagy Szuper Leventék lenni. Talán ez a legfontosabb üzenete a szapporói csodának.

Meg újabb üzenet a magyar futball számára. Az évtizedek óta magyarázkodó, tudatos építkezés, korszerű utánpótlás-nevelés helyett csak kínlódó, kudarcélményekkel teli sportágnak. Érdemes lenne most összehasonlítani, menynyi pénzt keresnek itthon futballozó „ászaink”, és menynyit a bravúrt, világszenzációt elérő hokisaink. Persze nem csak ezen múlik siker.

Talán átragadhatott valami aranylábú kedvenceinkre is, mert a mögöttünk hagyott varázslatos szombaton – régen volt példa erre – egy fordulóban három meccs értékelésében is négyes osztályzat szerepelt lapunkban. Ilyen volt a Fehérvár–Győr, a DVSC–Nyíregyháza és az Újpest–REAC találkozó. A tudósítások szerint élvezetes, közönségszórakoztató, ráadásul gólokban gazdag kilencven percet láthattak a nézők (az ezúttal magyar viszonylatban nem is kevés néző...), és ez aprócska örömforrás a nagy kilátástalanságban. Talán a bajnoki hajrá teszi, élesedik a küzdelem az aranyéremért.

Csak remélni tudjuk, hogy a magyar válogatott is csatlakozik a váratlan színvonal-emelkedéshez. A labdarúgó nemzeti csapattól aligha várhatunk hasonló világszenzációt, még akkor sem, ha, mondjuk, a holland Erwin Koeman ül le a kispadra.

A zöld gyepen beérnénk azzal is, ha a fiúk csak megpróbálnának hasonlítani a hokiválogatott tagjaira. Mert bizony a jég nálunk szombat óta már fontosabb, mint a fű...