Az első szóra igent mondtak. Nem volt kifogáskeresés, unott vállvonogatás vagy a múló idő felemlegetése. Akit Disztl Péter felhívott, boldogan üvöltötte a telefonba, vagy mondta személyesen: „Petya, az nem lehet kérdés, hogy játszom-e!” És Petya szorgalmasan kereste az egykori játszótársakat, felkutatott mindenkit. Így aztán a lelátón helyet foglaló sok ezer ember önfeledten énekelheti az egykori Illés-slágert, hogy: „Újra itt van, újra itt van a nagy csapat!”
Ez bizony valóban nagy csapat volt, hazai szinten kiemelkedő együttes. Az ember mondja kívülről az összeállítást: Andrusch – Sallai, Garaba, Nagy Antal, Varga J.– Gyimesi, Sikesdi, Détári – Bodonyi, Dajka, Esterházy. Az 1984-es kispesti bajnokcsapat tagjai, hála a Teremtőnek, egytől egyig jó egészségnek örvendenek, és alig várják, hogy újra kedvenc pályájukon futballozhassanak. A dátum, az újbóli fellépés időpontja április 26., szombat este, amikor a brazil világsztárok lesznek az ellenfelek. Ha az ember nem tudná, hogy délamerikai labdazsonglőrök érkeznek Budapestre, a Bozsikstadionba, tán akkor is lelkesen várná ezt a programot, hiszen az imént felsorolt Honvéd fellépése önmagában is különleges programnak minősül.
Lothar Matthäusszal kiegészülve: a német világsztár, a magyar válogatott korábbi kapitánya örömmel fogadta el a felkérést, hogy futballozzon egy jót a kispesti kedvencekkel.
Esterházy Márton, a csapat egyik vezéralakja és szervezője a következőket mondta: „Az 1984-es bajnokegyüttes kezdi majd a mérkőzést, így van ez rendjén, mi, öreg trottyok majd jól kifárasztjuk a brazilokat, s aztán jönnek az ifjú titánok, Cseh Bandi, Halmai Gábor, Csábi Józsi, Bánfi Jani, Márton Gábor, Pisont István, Illés Béla, Kovács Kálmán, Hamar Pista, Vincze Pilu, Disztl Péter, ők majd ifjonti lendülettel megnyerik a meccset. Fontos a győzelem, ezért titkos felkészüléssel hangolunk, ami azt jelenti majd, hogy a találkozót megelőző péntek este edzünk egy jót a Bozsik-stadionban, aztán elmegyünk vacsorázni a brazilokkal együtt. Meggyőződésem, hogy telt ház, tizenkétezer néző előtt léphetünk újra a számunkra szent gyepre, hiszen nem tudok úgy közlekedni a városban, hogy lépten-nyomon ne kérjenek tőlem jegyet. Én erre mindig azt válaszolom, jótékony célra megy a bevétel, tessenek szépen belépőt vásárolni...”