Pereg a film. Alfredo Di Stéfano beszél, Franz Beckenbauer mond néhány mondatot, majd Pelé szólal meg. Mindannyian Puskás Ferencre emlékeznek, a leghíresebb magyarra. Pereg a film, és az a néhány tucat néző, aki először látja ezeket a kockákat, bizony meghatódik. Látja, újra figyelheti Öcsi bácsit, ahogy cselez, ahogy mosolyog, ahogy beszél – ahogy él. Elevenen, egészségesen, aztán hirtelen elsötétül a vászon, majd néhány pillanattal később újra felcsendül a nóta, a legendás tízest halljuk énekelni. Felejthetetlen és az Aranycsapat kapitányához méltó megemlékezést tartottak ezen a gyönyörű tavaszi napon, április 1-jén amelyen Puskás Ferenc éppen 81 esztendős lenne. A Szent István-bazilikánál mintegy száz vendég jelenlétében angol és magyar nyelvű emléktáblát avattak, amelyet kilenc szervezet közösen készíttetett. A következő programra az óbudai Puskás Sancho Pubban került sor, ahol elegáns fogadást rendeztek: eljött Mádl Ferenc volt államfő – aki meghatottan ölelte át Öcsi bácsi özvegyét, Bözsi nénit –, Balczó András, Gyarmati Dezső, Szepesi György, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és még sokan elegánsan, meghatódva, akiket Szöllősi György, a Puskás-könyv szerzője köszöntött.
Ettől kezdve ez a nap tán az idők végezetéig így telik majd: délután a Szent István-bazilikánál, a világklasszis sírhelyénél, azt követően pedig az óbudai sörözőben gyűlnek össze április elsején, hogy Puskás Ferencre emlékezzenek.
Megannyi érdekességgel szolgált ez a nap: megtudhattuk például, hogy hamarosan boltokba kerül egy vadotanúj könyv Öcsi bácsiról. Arról a kötetről van szó, amely 1955-ben Angliában látott napvilágot „A magyarok kapitánya” címen. Ezt fordították le magyarra, és a mű az „Aranycsapat kapitánya” címmel kerül a hazai boltokba. Elkészült egy dokumentumfilm is, amely ősszel kerül a mozikba és az RTL Klub műsorára: mintegy kétszáz órányi anyagot készítettek, forgattak szinte minden olyan országban és földrészen, ahol a legismertebb magyar megjelent (a tervek szerint két-három éven belül egy játékfilmen is elkezdődhetnek a munkálatok, hiszen a forgatókönyv már kész). A megemlékezésektől meghatott Bözsi néni kérdésünkre röviden annyit mondott: „Nagyon köszönöm mindenkinek, aki szerepet vállalt a mai napban, csodálatos érzés, hogy most is ennyien szeretik Öcsit. Olyan, mintha még mindig köztünk lenne. Az érdeklődés iránta semmit sem csökkent...”
A legenda örök.