Kínos papírvadászat

„A szabál az szabál!” – mondtavolt drága édesanyánk, és hogy figyelmeztetésének kellő nyomatékot is adjon, mutatóujját fenyegetően az ég felé emelte. Ezzel egyrészt elérte, hogy még véletlenül se mosolyogjuk meg kiejtése miatt, másrészt pedig tudtuk rögtön, hol a helyünk az életben: az írott és íratlan szabályok útvesztőjében.

Valami hasonlót érezhet most jó néhány honi – köztük neves, élvonalban dolgozó, illetve ott nemrég megforduló – labdarúgóedző is, aki nem is oly sokára diplomaosztó ünnepségre hivatalos. Méghozzá a sajátjára. Jobb később, mint soha – érhetné szemrehányás a frissen végzetteket, de persze erről szó sincs. A fentebb említett szakemberek – huszonöten – nem most szerezték meg a kispadhoz szükséges jogosítványukat, hiszen az elvileg volt már nekik. Hangsúlyozzuk: elvileg. Úgy hívják, hogy UEFA-diploma, ellátva persze olyan hangzatos, illetve kevésbé fantáziadús címkékkel, mint B, A vagy éppen pro – kinek mi dukál.

Egy 2004-es kormányrendelet mégis kimondja, hogy „...2008. január 1-jétől a labdarúgásban csak azok a sportszakemberek dolgozhatnak a különböző szinteken, akiknek államilag elismert diplomájuk van.”

Az UEFA-licenc tehát nem elég.

Mondanunk sem kell, hogy sajátságosan magyar történetről van szó, de első lépésben elevenítsük fel a múltbéli történéseket.

A színvonal emelkedése helyett felhígult a mezőny

Miután az Európai Labdarúgószövetség (UEFA) úgy tapasztalta, hogy a kontinensen jóformán annyiféle edzőképzés folyik, ahány ország, arra törekedett, hogy az oktatást egységessé tegye – s ezzel egy időben biztosítsa a magas szintű, gyakorlatias képzést. Az UEFA jól tudta, hogy az átmenet a hagyományos edzőképzésről az újszerű oktatásra nem lesz gyerekjáték. Hiszen képtelenség megkövetelni az UEFA-diplomás edzők megjelenését a csapatok élén, ha az érintettek még éppen az iskolapadot koptatják. Erre megoldásul „országhatáron belüli használatra” javasolták az úgymond „tiszteletbeli diplomát” (egy példa: az kapja meg a hazai szövetségtől a tiszteletbeli pro diplomát, aki az akkor elmúlt öt évből legalább hármat a legfelsőbb osztályban dolgozott). Nálunk azonban a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) akkori vezetői nem éltek ezzel az ajánlással – hogy mást ne mondjunk, a honi edzői kar (igaz, csak szűk kör lett volna érintett) előtt rejtve maradt ez a lehetőség. Sőt az elnökség kimondta, hogy a jövőben csak UEFA-licenc birtokában lehet élvonalbeli gárdánál edzősködni. Így aztán a B-, Aés pro licencet mindig attól az időponttól tették kötelezővé, amikor az első tanfolyamokat a szakemberek elvégezték. Volt tehát olyan esztendő, amikor az NB I-ben vagy éppen a válogatott kispadján csak az utánpótlásedzőknek szükséges Blicenc kellett – szakedzői végzettség helyett.

Másként: a legmagasabb szintű állami (egyetemi) végzettség helyett elegendő volt egy sokkal alacsonyabb is…

Cél, hogy a nyártól már csak egy képzés legyen

Csak hogy tisztán lássunk: Európában az edzői munka ellátásához mindenhol állami végzettség kell. Az UEFA edzőképzési konvenciója viszont kimondja, hogy UEFA-végzettség is. A dilemmát (miszerint egyetem vagy tanfolyam) – mondhatni – a kontinensen mindenhol rendezték. Ám a régi MLSZnek nem sikerült megnyugtató módon tisztáznia a helyzetet, de az új vezetőség már megtette a szükséges lépéseket. Míg Spanyolországban elfogadták állami végzettségnek az UEFAtanfolyamokat, Kölnben összevonták a kettőt, és idehaza is ez a cél – a nyártól talán meg is valósul.

De esetünkben még két külön tanfolyamról beszélünk; a fentebb idézett kormányrendelet nyomán az MLSZ elnöksége határozatban tudatta: az NB Iben UEFA pro diploma és sportedzői állami végzettség kell; alsóbb szinteken az UEFA A- és B-diplomákhoz sportedzői, illetve sportoktatói állami végzettség szükségeltetik.

Apró szépséghiba: az MLSZ licencszabályzatában pusztán az vagyon írva, hogy a kérelmezőnek ki kell jelölnie egy, az első csapat labdarúgással kapcsolatos ügyeiért felelős vezetőedzőt, és mellékelnie kell a megbízási vagy munkaszerződést, na meg igazolnia kell a végzettséget, amely – figyelem! – UEFA prolicenc, vagy ha az nincs, akkor UEFA A-licenc és az ügyvezető nyilatkozata, hogy a pro licenchez szükséges tanfolyamot a tréner már megkezdte…

No de ne akadjunk fenn, hiszen a Testnevelési Egyetem (TF) tanfolyamot szervezett – főképp, mert közeledett a 2008. január elseje. A tavaly november végén induló három hónapos kurzus elsődleges célja volt, hogy a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező trénereket okítsa, akik így a bajnokság kezdetekor – márciusban – lezárják tanulmányaikat. A gyorstalpaló így valóban szélsebes lett, köszönhetően a feszített tempónak (emelt óraszám), és a korábban elsajátított tananyagok átugrásának („ezt úgyis tudják már…”).

Keményen kell fizetni mindkét diplomáért

Iskolapadba ült többek között a Vasas vezetőedzője, Mészöly Géza, a másodosztályú Pécs gárdáját irányító Nagy Tamás vagy éppenséggel a korábbi szövetségi kapitány, Bozsik Péter. Sőt olyan régebbi válogatott labdarúgók is tankönyvet vettek a kezükbe, mint Kozma István, Pisont István, Gelei Károly vagy éppen Zsivóczky Gyula.

Mondhatni, kényszerből – de persze ne higgyük, hogy bármelyiküknek is leesett az aranygyűrű az ujjáról. Még úgy sem, hogy nemcsak egy kormányrendeletnek való megfelelésről van szó, hanem pénzkérdésről is – hiszen a szakemberek fizettek (nem is keveset) az UEFA-diplomájukért, majd most a tanfolyamért szintén mélyen a zsebükbe nyúltak. Mindkét esetben csakis azért, hogy végezhessék a munkájukat – amelyre egyébiránt (ilyen vagy olyan) végzettségük feljogosítaná őket. Legalábbis az eredeti elképzelések szerint. Na persze, hogy edzőink tudása s így közvetve a honi futball – az élvonaltól kezdve egészen az utánpótlásképzésig – színvonala valamelyest végre növekedjen, ahhoz tanulásra van szükség. Ahogy tőlünk nyugatabbra előszeretettel hangsúlyozzák felemelt mutatóujjakkal: egy életen át.