Hazaérkeztem

Még hatéves sem voltam, amikor életemben először kezembe vettem a Nemzeti Sport elődjét, a Népsportot. Kellemes májusi hétfő reggel volt, még nem „fújták el” a hatot, amikor már ott álltam sorban a tatabányai főposta melletti újságosbódé előtt, néhány idősebb szakival, szabadnapos bányásszal együtt vártam a nyitásra.

Hallgattam, miket beszélnek az emberek, mi a véleményük a vasárnapi Bányász-meccsről. Ki játszott jól, kivel nem voltak elégedettek, hogy fújt a bíró, mennyien voltak és hasonlók. S a legfontosabb: mit ír erről az újság? A lap, amelynek számomra nagyon kellemes illata, ahogyan azt évtizedekkel később megfogalmaztam magamban, nyomdaszaga volt. Már akkor különleges vonzalmat éreztem „az” újság iránt, amely hamar életem részévé vált. Arról álmodoztam, hogy majd az én nevem is benne lesz „az” újságban, ami a legtöbb sportoló számára akkor is és ma is azt jelenti, hogy: a sportnapilapban.

És 1965 augusztusában megtörtént a csoda! Országos gyermekbajnokságot nyertem a margitszigeti Nemzeti Sportuszodában. Másnap, amikor hajnalban felébredtem, legszívesebben azonnal rohantam volna az újságoshoz, de még öt óra sem volt… Nem tudtam betelni a látvánnyal, újra és újra elolvastam a „768 induló a gyermekseregszemlén” című kéthasábos cikknek azt a részét, ahol az állt: 50 méteres fiú mellúszás, 1. Buzgó (Tatabányai Sportiskola) 43.1 mp, 2. Dankó (Újpesti Dózsa), 43.5 mp, 3. Lorencz (Kiskunhalas) 43.9 mp. Teltek, múltak az évek, abbahagytam az úszást, öttusázni kezdtem, s hála Istennek, elég sokszor „benne voltam az újságban”.

Számomra ez volt az egyik legnagyobb motiváció. Édesapám gyűjtötte a rólam szóló cikkeket, a mai napig őrzöm azt a négy albumot, amelyet megtöltött… Aztán egy szép napon, még aktív sportoló koromban, beiratkoztam a sportújságíró-iskolába, Zsolt Robi bácsi osztályában végeztem, és arra gondoltam, hogy egyszer talán…

1989-ben Riskó Gézának köszönhetően sportújságíró lettem az Esti Hírlapnál, a Pesti Hírlapnál folytattam, következett a Népszava, majd a BRAVO Sport, és végül a SZTÁR Sport. Életem a sport – versenyzőként, edzőként és újságíróként egyaránt. S most megkaptam életem legszebb, legnemesebb sportújságírói feladatát: én vagyok a Nemzeti Sport főszerkesztője. Hazaérkeztem.