DAColva lehet eljutni a nagy sikerig (folytatás)

borzalmasan gyenge csapatot azt kérdezgettük egymástól: kell ez nekünk?”

Olyan ország a miénk, ahol az anyagiak – legalábbis nyílt színen – tabunak számítanak, így nem tudjuk meg, hogy a DAChistóriában a fejlesztések tekintetében hét bő esztendőként elkönyvelhető periódus végén mennyit mutat a számláló. Nézelődni és kérdezni viszont szabad, így gyorsan és sorban felmérjük, mivel gazdagodott a klub: első ütemben az öltözőt pofozták helyre (és még bővítenék), felújították a lelátót, kicserélték a centerpálya talaját. Második lépésként a villanyvilágítást is kapó füves edzőpálya tért magához a tetszhalálból, 2006 őszén pedig az ETO elleni gálameccsel (2–4) a futballisták birtokba vették a 76 millió forintos pályázati támogatás elnyerése mellett összesen 120 millióba kerülő műfüves pályát.

Toborzón alakították ki az új és sikeres gárdát

A játéktér amúgy párját ritkítja, legalábbis Magyarországon, ahol ez az egyetlen egycsillagos FIFA-minősítésű „műanyag” pálya.

„Közép- és hosszú távú terveink vannak, természetesen szigorúan szinkronban a cég és a csapat eredményeivel, az esetleges feljutás esetén fedett lelátót kapna a centerpálya” – vázolja a tapasztalataink szerint nem feltétlenül utópisztikus jövő egyik csúcsfejlesztését a tulajdonos, megjegyezve: a megvalósításhoz a pályázati lehetőségeket is maximálisan ki kellene használni.

„Nem vagyunk labdarúgószakemberek, nem vagyunk edzők…” – határozza meg az

egyleten belüli egyetlen, számára be nem járható „területet” Imre István, ami a 2007 nyarán hozott, példa nélküli döntés szempontjából is érdekes: a célhoz képest messze alulteljesítő, az NB II Nyugaticsoportjának 11. helyén végző csapatot egészében menesztette a vezetőség.

„Merész húzás volt, de úgy határoztunk, új alapokra helyezzük a klubot: a futballisták kiválasztása, a szűrés az új edző, Szentes Lázár feladata lett, a játékosállomány kialakításában azonban a FIFA-licences menedzserre, Vörösbaranyi Józsefre is hatalmas szerep hárult. Oszlassunk el egy félreértést: toborzó volt, de nem újsághirdetésekre érkeztek a futballisták. Azok a fiatalok, akik végül idekerültek amatőr szerződéssel vagy kölcsönbe, láthatóan előreléptek Szentes Lázár munkájának köszönhetően” – enged el egy bókot a magát többek között céltudatos, sikerorientált „örökmozgóként” definiáló családfő, akit legutóbb négyéves unokája kapacitált a DAC fellépésének megtekintésére.

Nem lettek kedvencek a focihivatalokban

A nyilvánvaló üzleti vonalon (a csapat mint reklámhordozó nem újdonság magyar vonatkozásban sem) túl egyéb hozadéka is van a cég és a klub szimbiózisának: „Rengeteg tanulsággal járt ez a hét év, és számtalan érdekellentéttel, vitával. Nem is vagyunk közkedveltek a focihivatalokban…” – összegez mosolyogva az építész végzettségű utód, Imre Krisztián.

Egy ír sem állhatna elő viccesebb végszóval.