Gera ég és föld között

A Four-Four-Two magazin ötvenes listáját – amelyen Gera 10., Buzsáky Ákos 17., Halmosi Péter pedig 35. – a közelmúltban már elemeztük ezeken a hasábokon. A The Guardian szakírója, Oliver Irish is összeállította a maga ranglistáját, sorba rendezve azokat az Angliában – de nem a Premiership csapataiban – játszó labdarúgókat, akik nem töltöttek kettőnél több idényt a legfelsőbb osztályban, tehát nem afféle levezetésnek, „haknizásnak” tekintik a másodvonalbeli tartózkodásukat. A fentiek szellemében tehát kikerültek a szórásból olyan egykori válogatott kiválóságok, mint Robbie Fowler, Kevin Phillips vagy James Beattie.

Nos, ha elfogadjuk Irish kolléga megszorító kritériumát, akkor büszkeségtől dagadó kebellel konstatálhatjuk, hogy honfitársunk, Gera Zoltán vezeti a listát! Ha eltekintünk a jeles szakíró Gera – angol nyelvterületen nyilván különösnek tetsző – keresztnevére vonatkozó élcelődésétől, akkor tényleg kihúzhatjuk magunkat. A keretes anyagunkban olvasható érvelés ugyanis felettébb hízelgő.

A továbbiakban Irish ki is egészíti okfejtését: „Gerát klasszis labdarúgónak ismertük meg, amikor a West Brom még a Premiershipben játszott – magasan a csapat legjobb játékosa volt. Amióta kiestek a Championshipbe, egyfolytában azon töprengek, vajon miért nem szipkázta el a magyar támadó középpályást szinte azonnal valamelyik élvonalbeli klub. Állítólag a Middlesbrough érdeklődött iránta, de – általam ismeretlen okokból – a tranzakció nem jött létre. Tény, hogy utolsó Premiership-idényében folyton sérült volt, ebből következően a formája hullámzott – meglehet, ezért sem csapott le rá tavaly valamelyik nagycsapat. Meg aztán tudni kell: az Albionnál gyakorlat, hogy csak nagy pénzért hajlandóak túladni sztárjaikon: Curtis Davisért tízmillió, Diomansy Kamaráért hat és fél millió fontot kasszíroztak. Alighanem Geráért nem kapták volna meg a kért hárommilliót…”

Manapság újból Vladan Filipovics képviseli Gera Zoltánt a játékospiacon. A FIFA-licences ügynök is egyetért a The Guardian értékelésével, de arra a felvetésre, hogy vajon miért nem vette meg védencét a Middlesbrough, nem tud választ adni.

„Abban az időszakban nem én voltam Zoli menedzsere, így csak azt tudom mondani: a 2007–2008-as szezon végén mindenképpen távozik a birminghami együttestől – jelentette ki Filipovics. – Premiership-klubok is szeretnék szerződtetni, de nem ragaszkodunk mindenáron Angliához, más országokból is jelentkeztek kérők. A lényeg, hogy olyan csapathoz kerüljön, amely érdekelt a Bajnokok Ligájában vagy az UEFA-kupában. Zolinak a nemzetközi klubszíntéren a helye.”

A The Guardian rangsoránál cseppet sem érdektelenebb az All Star-válogatott, amelyet az önmagát a „bolygónk legjobb futballblogjaként” (The best football blog in the planet) reklámozó www.whoateallthepies.tv működtetői állítottak össze a beérkező sok ezer szavazat alapján. Ebben ugyancsak a Premiershipen kívül Angliában futballozó játékosokat vették figyelembe, ezúttal mindenféle megkötés nélkül.

És legyünk ismét roppant büszkék: nemcsak Gera Zoltán, hanem a plymouthi Halmosi Péter is bekerült az álomtizenegybe! Geráról a következő a szentencia: „Egyike azon kevés WBA-játékosoknak, akiken megakadt a szakértők szeme a csapat élvonalbeli éveiben. Abszolút otthonosan érezte magát a Premiership légkörében, és nincs kétségünk afelől, hogy a nyártól ismét az élvonalban rúgja a labdát – csak az a kérdés, hogy a Brom vagy egy másik csapat középpályásaként-e…”

Ennél azonban sokkal bombasztikusabb az, amit Halmosi Péterről írnak a „Ki ette meg az összes pitémet? ” regényes névre keresztelt site-on: „A második magyar, aki bekerült az álomcsapatunkba. Igazán tehetséges labdarúgó, szellemes támadófutballjával minden hétvégén talpra ugrasztja a Plymouth Argyle szurkolóit. A Zarándokok kemény magja annyira megszerette Halmosit, hogy egyre gyakrabban csendül fel a nézőtéren a rigmus: Peter Halmosi, you’re the love of my life, Peter Halmosi, you can shag my wife... ”

Nem biztos, hogy szóról szóra le kell fordítanunk a fenti dalocskát, csupán annyit mondunk: a Plymouth fanatikusai még azt sem vennék zokon, ha kedvencük szoros barátságba keveredne a feleségükkel – annyira hálásak Péter remek játékáért.