Gálameccsre éhezve

Sose üljenek háttal a bejá ratnak egy étteremben, ha várnak valakire – máskülönben megtörténhet, hogy a hátuk mögött „surran el” egy aranylabdás labdarúgó. Nos, nekünk szerencsénk volt, hiszen tudtuk, hogy Lothar Matthäus bármikor betoppanhat az óbudai Symbol Budapest utcafrontról nyíló Sport Pubjába, amely a legendás Puskás Ferenc nevét viseli. A találkozó nem a véletlen műve volt: a pénteken a 47. életévét betöltő német szakember ugyanis újból stoplist húz, hogy április 26-án a korábbi kispesti bajnokokból álló Honvéd Champions soraiban pályára lépjen ott, ahol Puskás Ferenc korábban számolatlanul rugdosta a gólokat. Az ellenfél nem más, mint a dél-amerikai Brazil Masters ’94 fantázianévre hallgató csapat – tele a jelzett esztendőben vb-győztes gárda sztárjaival.

Megtiszteltetésnek tartja a vendégjátékot

Lothar Matthäus nem sok időt adott arra, hogy Dunga, Márcio Santos vagy Jorginho játékáról áradozzunk – a Bayern München korábbi tízesének érkezése ugyanis megpezsdítette az éttermet. A sportosan elegáns szakember két lábon járó energiabomba, aki környezetét sebtiben magával ragadja. Amikor helyet foglalt, megjegyeztük, neki aligha kell külön edzésprogramot beiktatnia az áprilisi erőpróba előtt.

„Ó, ha a labdarúgásról van szó, én mindig fitt vagyok” – szögezte le,majd kért magának egy pohár sört (ahogy jó magyarsággal ejtette: „kitsi”), és könnyed vacsorát rendelt, hiszen este már mégsem illik nehéz étket fogyasztania egy vérbeli sportembernek.

„Ez lesz az esztendő magyar futballeseménye – nézettfel aztán a tányérja mellől, amikor szóba hozzuk a Bozsik-stadionban sorra kerülő gálamérkőzést. – Higgye el, nyitott fülekkel járok-kelek, s már most a fél világ erről az eseményről beszél. A mérkőzés kitűnő alkalom a múltidézésre, kinek a brazil sztárok, kinek pedig a korábbi kispesti kiválóságok pályára lépése miatt.”

No de mi a helyzet a „harmadik” főszereplővel?

„Nem szeretném, ha én kerülnék középpontba – szögeztele. – Elég nagy megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek a gálának, és annak az együttesnek a mezét húzhatom majd magamra, amelyben korábban Puskás Ferenc is szerepelt.”

A vb-döntő estéjén ágyba vitte a trófeát

Habár Lothar Matthäus sokakat ismer már ideiglenes csapattársai közül (a teljesség igénye nélkül Disztl Pétert, Détári Lajost és Esterházy Mártont említette), nem tagadta, hogy a Brazil Masters formációból mégiscsak többeket nevezhet nevén. Elvégre majd minden hazánkba látogató dél-amerikai ellen pályára lépett már pályafutása során – ha éppen nem a válogatott, akkor aktuális klubcsapata színeiben. Sőt Jorginho csapattársa volt a Bayernben, és Franz Beckenbauerrel a kispadon 1994-ben elhódították a salátástálat.

„Nem kell óriási lexikális tudással rendelkeznie egyetlen szurkolónak sem, hogy tudja, mekkora sztárok érkeznek Budapestre áprilisban – hangsúlyozta. – Így aztán meglepődnék, ha nem telt ház előtt játszanánk a Bozsik-stadionban. Kizártnak tartom ugyanis, hogy a gála hidegen hagyja a magyar embereket.”

Lothar Matthäus szerint csodafocit mutatnak majd be az 1994-ben vb-trófeát elhódító brazil együttes tagjai. S ha már a vb. A német világsztár nem szívesen gondol az egyesült államokbeli tornára: a német válogatott a negyeddöntőben 2–1-es vereséget szenvedett Bulgáriától, a New York-i mérkőzés első gólját éppen ő maga rúgta 11-esből – mindhiába. „Mint a németek többsége, nem szívesen beszélek a kudarcokról – meredt a tányérjába Lothar Matthäus. – Részemről azért is fájó az egész, mert ez volt az utolsó gólom, amelyet világbajnokságon szereztem…”

A négy esztendővel korábbi, olaszországi tornára azonban szívesebben emlékszik, hiszen a német gárda csapatkapitányaként ő vehette át a győzelemért járó díszes kupát: „Az ünnepséget követően úgy tértünk nyugovóra, hogy az egyik oldalon Andreas Brehme, a másikon én feküdtem, középen pedig ott pihent az arany trófea. Kétlem, hogy Amerikában aztán Dunga hasonlóan cselekedett volna. Ő inkább nőket fektetett maga mellé.”

Nagyon reméli, hogy megszerzi az edzői papírt

Zaftos megjegyzés, mint ahogy a sportosnak tűnő vacsora is az – igaz, a tányért szárazra törli aztán a német aranylabdás.

„Többek között a kitűnő ételek miatt is imádok Magyarországon lenni – dőlt hátraelégedett jóllakottsággal Lothar Matthäus. – Mostanában a magánéletbeli ügyeim intézése miatt látogatok ide, imádom az embereket, egyszerűen lenyűgöz Budapest.”

Szó, mi szó, zsúfoltak a mindennapjai, alig találni üres rubrikát a határidőnaplójában. Jelenleg éppen gyorstalpalón végzi a német edzői tanfolyamot, hogy a szükséges végzettséget igazoló papírokat megszerezze.

„Remélem, megfelelek – tártaszét mosolyogva a karját. – Aztán nyártól újból fejest ugrom a munkába. Vannak ajánlataim innen is, onnan is, szinte kilencvenkilenc százalék, hogy nem német gárda kispadjára ülök le.”

Nocsak. Tán az sincs kizárva, hogy magyar csapat élén látjuk viszont?

„Többször elmondtam már, hogy szívesen dolgoznék itt újból – vágta rá, s szokásaszerint kis tüskéket is helyez a mondandójába. – De ahhoz, hogy ez teljesüljön, sok mindennek változnia kell. Jelenleg úgy látom, hogy többen hozzá nem értésükkel inkább csak ártanak a magyar futballnak, mintsem használnak. Kérdem én: mikor is lesz akkor az Argentína elleni barátságos mérkőzés?”

Ezen a ponton elhallgattunk.

„Először nem hitték el, mi mégis idehoztuk négy esztendeje a brazil válogatottat” – tettekeresztbe evőeszközeit a szakember.

Hogy lássák, szemernyit sem változott a habitusa: továbbra is rendületlenül hisz abban, hogy a szorgalom és a kemény munka sikerre vezet.

Szerinte minden más csak mese habbal – pedig nem is kért desszertet.