Azt mondja a főnök, butaság lenne az 1982-es, százkét gólt szerző bajnokcsapat és az ETO mostani gárdája között bármiféle párhuzamot vonni. Az ésszerűség mellett a munkahelyi hierarchia miatt is egyet kell értenem, de tény, Győrben megint élmény futballmeccsre járni. Az a csapat ugyanis, amely négy tavaszi bajnokijából négyet megnyer, és (most jön a lényeg!) ezeken a meccseken tizenöt gólt szerez, igenis megérdemli a 3800 fizető néző tapsát meg a kalapemelést itt, a lap második oldalán. Jó, mindössze a DVSC volt igazán erős ellenfél, továbbá csak egyszer kellett idegenbe utaznia az együttesnek (a zuglói Tatabányára – jövő hétfőn meg a soproni Rákospalotához hivatalos, ajaj...), a tizenöt gól akkor is tizenöt gól. A Diósgyőr tizennyolc meccsén tizenhetet lőtt, régi matekfaktosként tudom, az valamivel rosszabb arány. Győrben a bajnoki cím persze továbbra sem cél, csak álom, de ez még érthető. A tavaszi rajt előtti körkérdésünkben csak a debreceniek merték bevallani, hogy az ezüst mit sem ér, ők mindenáron bajnokságot akarnak nyerni, a pesti élcsapatok jöttek a „dobogón szeretnénk végezni, mert az nagyon jó” dumával. Holott éppen Debrecenben a legnehezebb a helyzet: bár játékoskerete és anyagi helyzete miatt a Loki lehetne a magyar Lyon, amely több mint fél évtizede kisajátítja magának az aranyat, egyre kevesebb a néző, egyre unottabb a hangulat. A játékosok mondták: három esztendeje az ünneplés felejthetetlen volt, két éve nagyszerű, tavaly meg már rutin. Milyen lesz a mostani? Egyáltalán, lesz-e mostani? Erről aligha a Győr dönt. Mert a négy győzelem és a tizenöt gól dacára az ETO ma még nem élcsapat, hanem jól menedzselt, szervezett, lelkes és már csak eredményessége miatt is szerethető együttes a surranópályáról, amely azonban könnyen visszasüllyedhet abba a középszerűségbe, amely az elmúlt években jellemezte. Ma ez a középszerűség még megbocsátható lenne, holnap viszont már nem. Mert ha elkészül a stadion, ha marad ugyanez a háttér, ha tényleg „európai” Győrt akar a tulajdonos a futballpályán látni, akkor annak a csapatnak valódi célért, nem a dobogóért, hanem a bajnoki címért kell majd harcolnia – mindenféle mellébeszélés nélkül. Hátha egyszer mégsem lesz olyan nagy butaság az a párhuzam…