Ésszel kell futballozni!

Hadd kezdjem lapunk játékosértékelésének citálásával: Dombi Tibor lendületes volt, de a második játékrészben nagy helyzetben rosszul passzolt.Hadd kezdjem lapunk játékosértékelésének citálásával: Dombi Tibor lendületes volt, de a második játékrészben nagy helyzetben rosszul passzolt.

Elismerem, kirívó hiba volt – szomorkodott a támadó. – Kitűnő indítást kaptam, kapura is vezethettem volna a labdát. Előtte azonban középre néztem, s láttam, hogy Kerekes Zsombor követi az akciót. Lett volna még elegendő időm, én azonban türelmetlen voltam, és rettenetes megoldást választottam. Mivel azonban nyerni tudtunk, aligha ez most a beszédtéma, annál inkább Czvitkovics Péter három pontot érő lövése.

Azért lenne itt más is. Például nem fér a fejembe, miért csak egy támadóval kezdtek a Zalaegerszeg ellen.

Mert biztonságos, stabil játékra rendezkedtünk be. Dorge Kouemaha volt az egyetlen előretolt ék, ám Sándor Tamásnak az volt a feladata, hogy csatlakozzon mellé. A középpályán így is négyen maradtunk, hogy megakadályozzuk a hazaiakat abban, hogy zavartalanul szervezhessék a játékot. Hiba lett volna fejjel rohannunk a falnak olyan gárda otthonában, amely négyet rúgott az Újpestnek.

Dragan Vukmir sérülése viszont gyorsan átírta a forgatókönyvet, és alig húsz perc elteltével máris visszarendeződtek a 4–5–1-es hadrendről 4–4–2-re. Nem kellett sok, hogy feladják a biztonságot…

Átálltunk a kétcsatáros játékra, és szerencsére a játék képén ez mit sem változtatott, sőt mintha ekkor még jobban is futballoztunk volna.

Ettől függetlenül kérdezem: a bajnoki címvédőnek a magyar mezőnyben kell-e bármelyik ellenfelétől anynyira tartania, hogy egyetlen csatárral vegye fel ellene a küzdelmet?

Ha azt vesszük, hogy mindig a győzelem a lényeg, akkor igen. A múltból ugyanis nem lehet megélni. Az élmezőnyben tanyázó csapatok nagyon egyformák. Mi az ősszel sok pontot elszórtunk, a tavasszal pedig Győrben három egyes vereséget szenvedtünk. Ez is bizonyítja, hogy nem szabad ész nélkül játszani.

Ez azért nem az a dübörgő Loki, amelyet korábban megszokhattunk. Győzelmeik sokszor nyögvenyelősek, bár joggal mondhatják, s írtuk mi is: a cél szentesíti az eszközt. Egyetért?

Azt mondom inkább, hogy így is lehet fogalmazni. Tény, hogy korábban látványosabb játék jellemezte a csapatunkat. A nézőszám sokat elárul, és nem lehet nem észrevenni, hogy az utóbbi időben elmaradoztak szurkolóink. Az őszhöz képest azonban eredményességben előreléptünk, s a játékunkban is egyre kevesebb kivetnivalót találni. Ellentétben a korábbi gyakorlattal, most már legalább a lefújásig bírjuk a tempót, s a mérkőzéseket nem elveszítjük a végén, hanem megnyerjük.

Legyőzték a dobogóesélyes zalaegerszegieket, így egy ellenlábast már kiütöttek a versenyből. De azért még korai lenne a negyedik elsőségről beszélni, ugye?

Már csak azért is, mert a neheze még csak most következik. Az előttünk álló három fordulóban az MTK, a Kaposvár és a Honvéd ellen játszunk. Ezeken az összecsapásokon sok múlik, szinte minden. Nem mondom, jót tett, hogy győztünk szombaton, de ne tulajdonítsunk ennek a diadalnak többet, mint amennyit ér. Maradjunk annyiban, hogy előjelnek ez sem rossz.