Kevesen mondhatják el magukról, hogy születésnapjukat a levegőben ünneplik.Kevesen mondhatják el magukról, hogy születésnapjukat a levegőben ünneplik.
Kevesen. Nekem épp így jön ki – mondta az olimpiai bajnok kajakos, Kovács Katalin. – Éppen a születésnapomon utazunk a San Diegó-i edzőtáborba, ezért a családommal már a hét végén elfújtuk a gyertyákat. Azt most ne firtassuk, hogy mennyit… Azt az elmúlt évek során már megszoktam, hogy az edzőtáborok miatt ezen a napon rendre távol vagyok a szeretteimtől.
Rendben, a gyertyák számát nem firtatjuk, de arra kíváncsiak lennénk, hogyan esett a sokadik téli alapozó tábor, amely életében az egyik legfontosabb volt.
Élveztem. Komolyan. És büszke vagyok az eredményeimre is. Jó néhány éve edzésnaplót vezetek, így volt viszonyítási alapom, és túlzás nélkül mondhatom, hogy tartom a szintemet – erős vagyok, és ami a legfontosabb, kiegyensúlyozott.
Négy éve, az athéni olimpia előtti tavaszon is ez sugárzott önről.
Igen, így van. Akkor úgy hittem, tudom, mire készülök, és úgy tűnt, belátható számomra az út, amelyen végig kell mennem, hogy el is érjem célomat. Nem így lett! Nem vagyok tervezgető típus, de akkor talán gondolataimban előrébb tartottam, mint kellett volna. Utólag már azt is mondhatom, a gondolataimban könnyelmű voltam. Aki ismer, tudja rólam, hogy sosem voltam álmodozó típus. Négy évvel ezelőtt is realista voltam… Csak talán nem eléggé.
Azért a párosban aratott olimpiai győzelem és az elmúlt évek eredményei csak kárpótolták.
Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok.
Dacosabb az idén, mint mondjuk négy évvel ezelőtt volt?
Ez nem dac. Ez az érzés túlmutat a dacon, azt hiszem, sokkal több annál. Most nem foglalkozom mással, csak azzal, hogy belül minden összeálljon az evezésemmel kapcsolatban. Ez tesz magabiztossá. Ha megkérdezik, mire készülök, csak azt tudom válaszolni: arra, hogy jó legyek. Nem egyesre, nem párosra vagy négyesre készülök, hanem arra, hogy tökéletesen kajakozzak. Aztán a válogatón majd eldől, hogy ez egyest, párost vagy négyest jelent-e. Akkor majd meg tudom mondani, mire is készülök…
Azért az, hogy korábbi társával, Janics Natasával ismét összeülnek, csak körvonalaz valamit.
Lehetőséget jelent, de semmi többet. Ezért még ezzel sem foglalkozom. Most az a legfontosabb, hogy vízre tegyem a hajómat San Diegóban, ahol szinte luxuskörülmények között tudunk tréningezni, és mindennap kihozzam magamból a legtöbbet. Fontos, hogy összhangban legyek önmagammal, és semmi se zavarja meg a felkészülésemet. Most ez a feladatom, semmi több. Én már megtanultam, hogy egyszer mindennek eljön az ideje…