Fel, támadunk!

A Körmend FC megyei első osztályú futballcsapat konditermét nehéz lenne összekeverni valamelyik csilivili kaliforniai Gold’s Gymmel, de a rozsdafoltos súlyzók ugyanolyan nehezek, mintha krómozott acélból készültek volna. Trummer Rudolf csapatkapitány vezérletével, Mihajlo Miljanics erőnléti edző írásos programja és vigyázó tekintete mellett. A szerb „fitneszguru” ugyan egy kukkot sem beszél magyarul, de ez fikarcnyit sem vesz el a munka intenzitásából.

„Minden hazai meccsükre kimegyek, most már biztos vagyok benne, hogy bejutnak az első nyolcba” – mondja ki a szentenciát a labdarúgócsapat szertárosa. – A város minden pénzt a kosarasokra költ, egy kicsit előlünk szívják el a levegőt, de engem ez cseppet sem zavar. A fél karomat odaadnám a negyedik bajnoki címért…”

Fél tizenegyre vége a súlyzózásnak, ki-ki kocsijába pattan – Audi A6-ostól Suzukiig akad ilyen is, olyan is –, s irány a Somogyi Béla Általános Iskola tornaterme, a labdás edzés. Néhány perc elteltével szakad a verejték a játékosokról, az influenzás Gráczer Zsolt kivételével mindenki száguldozik fel s alá, Dragoljub Krivacsevics, a csapatot január másodika óta dirigáló újvidéki mester a gyengébbek kedvéért bemutat egy-két gyakorlatot, aztán hajrá! Később specifikus elemek következnek: „Te leszel Lapov, te Williams, te meg Dénes vagy Alekszics, attól függően, melyikük játszik” – halljuk aranyos szerb dialektusban „Krivi” szájából a küszöbön álló, Pécs elleni meccs taktikáját. Délre vége az inkvizíciónak – azért este, a biztonság kedvéért lesz még másfél óra labdás tréning –, a fiúk bezuhannak az öltözőbe. A mesterrel felmegyünk az emeleti „Hall of Fame-be”, s a trófeák árnyékában próbáljuk megfejteni, mitől is táltosodott meg a csapat az őszi vesszőfutást követően – amikor még a helyi legenda, Zsebe Ferenc, majd egy meccs idejére megbízott trénerként Hencsey Tamás volt az edző –, vajon honnan merítették az erőt a hatos nyerő szériához.

„Kozármislenyben edzősködtem, a helyi NB II-es csapatnál, amikor decemberben felhívtak Körmendről. Persze, hogy igent mondtam, ez az első NB I-es munkám, három éve, jóval túl a negyvenen még aktívan kosaraztam Sopronban – mondja a 46 éves szerb szakember. – Négy győzelem mellett kilenc vereséggel állt a csapat, a lehetetlennel egyenértékűnek tűnt a felsőházi rájátszásba jutás kiharcolása, s ami azt illeti, most is azzal határos. A hátralévő nyolc meccsünkből legalább ötöt meg kellene nyernünk, s utazunk még – többek között – Pécsre, Szombathelyre és Nyíregyházára is.”

Krivacsevics, vagyis „Krivi”, ahogy Körmenden becézik, nem óvatoskodott, hanem január elején afféle második alapozást vezényelt. Kezdetben alig tudták felemelni a kezüket a játékosok, olyan fáradtak voltak, január 13-án – még Kenneth Henderson és Ed McCants nélkül – ki is kaptak 92–82-re Hódmezővásárhelyen.

Az volt az utolsó vereségük. A Dombóvárt 103–67-re, a Zalaegerszeget 77–55-re, idegenben a Kaposvárt 86–80-ra, a Paksot 87–74-re verték meg, s a MAFC-ot is oda-vissza legyőzték a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében.

„Mivel nincs igazi centerünk – Stanley Ocitti a legmagasabb emberünk a maga 203 centijével –, be kellett gyakorolnunk az egész pályás letámadást, a zónával kombinált presszing különféle módozatait. Mi akkor is támadunk, amikor védekezünk! Ez hihetetlenül energiaigényes rendszer, legalább tíz játékos forgatása szükséges hozzá, a mi rotációnk tizenegy tagú. Már csak a megfelelő kondit kellett megszereznünk, s mára ez is sikerült.”

Krivacsevics – jóllehet Körmend az első élvonalbeli munkahelye – zseniális szerb edzők keze alatt nevelkedett.

„Habár szerbiai pályafutásom szinte kizárólag az újvidéki Vojvodinához kötődik, néhány hónapig játszottam a belgrádi Partizan csapatában, a legendás Professzor, Alekszandar Nikolics keze alatt. Ő ugyan szakmai igazgató volt, de olykor beszállt edzést vezetni. Tízkor elkezdtük, és annyira belemelegedett, hogy senki sem merte figyelmeztetni az idő múlására. Végül délután kettőkor valaki összeszedte a bátorságát, és figyelmeztette: »Mester, négy órája megy az edzés…« Később a Vojvodinában Dusan Ivkovics, a válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, majd Ranko Zseravica is az edzőm volt, azaz kijártam a szakma iskoláját.”

Persze most Körmenden az sem ártott, hogy befejeződött a légiósok eszeveszett körforgása, és Ocitti mellé három megbízható amerikai került Jermaine Thomas, Ed McCants és Kenneth Henderson személyében.

„Mind a négyen tudnak futni és ugrani, ideálisak a letámadásos taktikához, habár McCants biceg egy kicsit, de hősiesen összeszorítja a fogait. Az igazat megvallva, ha bejutnánk a playoffba, az maga lenne a csoda, viszont az alapot mindenképpen megteremtettük a következő évad eredményeihez. Én ugyanis hosszú távra tervezek. S ahogy megismertem a tulajdonosok körét, szerencsére ők is…”