Tenderre, magyar!

Kétezer-három májusának vé gén sohasem látott válságba süllyedt a Fradi: a szurkolók a korábban biztosnak tetsző bajnoki cím elvesztése okozta csalódásukat a játékosokon verték le – szó szerint. Vesén rúgták a Debrecen edzőjét, Szentes Lázárt, bántalmazták a vendégek játékosait, de nem úszták meg sajátjaik sem. Tököli Attilát támadták, senkit sem érdekelt, hogy a vérfagyasztó befejezés előtt két héttel a Fradi – éppen a Debrecen ellen – nyer a kupadöntőn, hátrányból, éppen Tököli Attila két góljával. Az ünneplés felvételeit évekkel később a csatár így kommentálta: „Nézd már, azok csókolgatnak, akik néhány nappal később ütöttek…”

A hírek szerint egyszer valaki rászánta magát, és kiszámolta: a rendszerváltozás óta a Ferencváros százmillió forintnyi büntetést fizetett szurkolói viselkedése miatt.

Naiv kérdés: ezt a kárt ki téríti meg?

És vajon eszébe jut-e bárkinek is a szurkolók ellen tüntetni?

A Celladam-sztori: pénz helyett nagy ívű ígérgetés

A hangoskodók legalábbis elérték, hogy az első valódi tulajdonos, Várszegi Gábor a gyalázatos szezonzárást követően néhány hónap alatt szép lassan kivonuljon a Fradiból. „Az MTK a szerelme, csak az üzletet látja a Fradiban” – hörögték a klubot féltők, noha másfél évtizede várja mindenki azt, aki valódi üzletet csinál a legnépszerűbbnek mondott klubból. Az élet ment tovább.

Garami József csapata zárt kapuk mögött volt kénytelen kezdeni a következő évadot, miközben egy emelettel feljebb a sokadik befektetőkeresés kezdődött. Az őszi idény végére, 2004 novemberétől a Celladam Rt. nevétől volt hangos az Üllői út, Kovács Ádám rákkutató-feltaláló azt ígérte: három esztendőn át évi négyszázmillió forinttal támogatja a csapatot, majd még további háromszázmillió kifizetésével tulajdonossá válik, mert „méltánytalan volt a hat pont levonása”.

Könnyfakasztó történet látszott kibontakozni, de a cégvezető által novemberben ígért első részlet nem érkezett meg az FTC számlájára, március végén Furulyás János klubelnök jelentette be, felbontják a támogatói szerződést, mert a Celladam nem fizet.

A slusszpoén az volt, hogy Kovács Ádám ragaszkodott az edzőcseréhez – „Fradista kell a kispadra!” –, így a nyolcvanas évek válogatott középhátvédje, Pintér Attila vette át a szakmai irányítást.

Siker az UEFA-kupában, zuhanás az NB II-be

A hitegetés sokat ér: a leendő támogató ugyan egy fillért sem adott, de feltételeket szabott, és a kedvéért kirúgták Garami Józsefet, aki így történelmet írt zöld-fehérben: ő lett az első edző a IX. kerületben, akit az ősi rivális Újpest legyőzése után zavartak el. A csapat tavasszal zsinórban négyszer kikapott, végül reménytelen helyzetből mégis bajnok lett, a klub honlapja a bajnokcsapat edzőjeként Pintér Attilát tünteti fel, noha az aranyéremhez szükséges ötvenhét pontból harminckettőt még Garami József tett hozzá az elsőséghez. A bajnoki cím ellenére a klubon, az öltözőn belüli hangulat is megromlott, így újabb terheket magára vállalva edzőt cserélt a vezetőség. Jött László Csaba, aki korábban Németországban dolgozott egy autógyárban, majd Lothar Matthäus pályaedzője volt. Kinevezésekor úgy hírlett, a nemzeti csapat menedzsere, Pellady Péter lehet a Fradi új tulajdonosa, de ezt a hírt (is) messzire fújta az első szél...

Az egyre fojtogatóbb pénztelenség ellenére a Fradi ekkor újra közel került a Bajnokok Ligájához: a cseh Spartát itthon legyőzte, de Prágában drámai körülmények között, hosszabbítás után, a 114. percben kapott góllal lemaradt a pénzes tornáról. Maradt az UEFA-kupa, amelyben a zöldek ismét történelmet írtak: az angol Millwall legyőzését követően máig egyetlen magyar klubként elérték a csoportkört (amelyben a német Schalke, a holland Feyenoord, a svájci Basel és a skót Hearts volt az ellenfelük), tavaszra azonban a pénztelenség mindent eldöntött. A jól értesültek tudni vélték, a csapat a lehetetlen körülmények miatt már a Feyenoord ellen sem akart kiállni.

A krach akkor ütött be, amikor kevesen várták.

A Fradi sorozatban harmadszor is kupadöntős lett, ám az éppen Pintér Attila vezette Sopron 5–1-re legázolta a széteső zöldeket, és rengeteg szemtanú vallotta, hogy László Csaba az ellenfél megsemmisítésére biztatta övéit. Ezért az edzőt saját klubja is megbüntette, mégis maradt, s csak a következő őszön zavarták el a süllyedő Fraditól, miután a REAC is győzött az Üllői úton. Érkezett Gellei Imre, aki nyugalmat hozott és a hatodik helyre kormányozta a csapatot, ám az mégis kiesett: az MLSZ arcpirító procedúra után nem adta meg az indulási jogot a Ferencvárosnak az NB I-ben. Az együttes az NB II Keleti csoportjában találta magát, és nem is volt képes mindjárt visszajutni: elvesztette a Nyíregyházával folytatott párviadalt.

Az elnökök tragédiája: tüzes trónra ülhettek

Befektető máig nincs.

Az állam a tulajdonában lévő hat plusz két hektáros telket értékesítené, a Fradi pedig a kétmilliárdhoz közelítő adósságát tüntetné el. Korábban csak vagyonkezelői jogot kínáltak, így bár akadtak érdeklődők (Demján Sándor és az OTP-vezér Csányi Sándor nevét emlegették), senki sem akart ennyi pénzt kifizetni azért, ami nem is lehet az övé. Hosszú hónapok után – miközben az elnöki székbe Furulyás Jánost követően Ináncsy Miklós, Dámosy Zsolt és Rieb György is beült – valódi tulajdon szerezhetőaz Üllői út 129. alatt. Az első körben nyolcmilliárdot kóstált a terület és a Fradi együttes megszerzése, egy évvel ezelőtt szlovák milliárdos került képbe, volt spanyol érdeklődő, a legkomolyabbnak eddig a hétmilliárd forintot ajánló angol üzletember, Kevin McCabe tűnt.

A pályázat – sorozatban már az ötödik – nem hozott eredményt.

Szakértők szerint többek között azért, mert a legatyásodott Ferencváros saját esélyeit rontó kritériumokat préselt a pályázati kiírásba.

Következik a hatodik tender. De ez már egy másik történet.

Vége