Már-már unalmas leírni, de a hétről hétre extraklasszis teljesítményt nyújtó Michael English megint megtöltötte a statisztikai lapot. A 25 pont, 9 lepattanó, 11 gólpassz, 10 kiharcolt fault, a 4 szerzett labda meg a 48 IBM-pont káprázatos mutató, de korántsem egyedi: egy hete, amikor Székesfehérvárról tért haza győztesen a Planet Leasing, English 52-es értékszámot produkált... Legutóbbi három mecscsén tripla duplát átlagol a 194 centis, 25 éves jolly joker!
Mike – ahogy Dombóváron szólítják – ritka madár a honi légiósok között: ő nem afféle zsoldos, aki csupán pénzkereseti lehetőségként tekint az itteni légióskodásra.
Igaz, hogy magyar a felesége? – kérdeztük tőle a dombóvári vasútállomás szomszédságában épült, a United Centerrel aligha összetéveszthető csarnok öltözőfolyosóján.
Igaz, augusztusban házasodtunk össze, s itt élünk Dombóváron.
Ez hogyan lehetséges? Hiszen ez még csak az első idénye hazánkban.
Már évek óta udvaroltam leendő nejemnek, még akkor ismerkedtünk meg, amikor az Arkadia Traiskirchen Lions csapatában profiskodtam, s ő is – aki különben csíkszeredai lány – Ausztriában dolgozott. Hosszú távon is Magyarországon képzeljük el az életünket.
Nem vetődött fel önben, hogy játsszon a magyar válogatottban?
Dehogynem, minden vágyam, hogy felölthessem második hazám nemzeti csapatának mezét. Csak eddig még senki sem keresett meg ebben az ügyben, tolakodni pedig nem szeretnék... Soha, semmilyen korosztályos amerikai válogatottban nem szerepeltem, azaz nem lenne akadálya válogatottságomnak. Természetesen el kellene indítani a honosításomat, és mert magyar a feleségem, ez meggyorsíthatja a folyamatot.
Ha már a gyorsaságnál tartunk: talán még ön sem gondolta volna, hogy a Dombóvárból ilyen gyorsan bajnokesélyes lesz.
Hogy is mondjam... Én minden meccsen a győzelem szándékával lépek pályára, így szocializálódtam.
Huszonnégy órával a szombati rangadó után mi a véleménye a Falco elleni meccsről?
Szerintem a védekezésünkkel nyertünk. Dzunics edző a nagyszünetben megmosta a fejünket, azt mondta, egyáltalán nem védekezünk, ez így nem mehet tovább. S mivel mi mindig azon vagyunk, hogy az edző kedvében járjunk, rettenetesen megnyomtuk a harmadik tíz percet. Akkor nyertük meg a mérkőzést. Egyébként nagyon jólesik, hogy sokat írnak rólam, de ne feledkezzenek meg a magyar fiúkról, no meg Julien „Skip” Millsről, aki 32 pontjával a mezőny egyik legjobbja volt – első éves profi létére. Remélem, nem olvassa ezt a cikket, de neki az NBA-ben lenne a helye.