JANUÁR Talmácsi Gábor cáfolta a mondást, amely szerint minden kezdet nehéz... Neki igenis könnyű volt a kezdet, de miért is ne lett volna, hiszen egy remek pilóta ült fel egy remek motorra – ez pedig a biztos siker receptje. Az év első hivatalos tesztjén, Jerez de la Fronterában mindkét napon ő volt a leggyorsabb, igaz, még a 2006-os motorral, amelybe új alkatrészek kerültek.JANUÁR Talmácsi Gábor cáfolta a mondást, amely szerint minden kezdet nehéz... Neki igenis könnyű volt a kezdet, de miért is ne lett volna, hiszen egy remek pilóta ült fel egy remek motorra – ez pedig a biztos siker receptje. Az év első hivatalos tesztjén, Jerez de la Fronterában mindkét napon ő volt a leggyorsabb, igaz, még a 2006-os motorral, amelybe új alkatrészek kerültek.
„Minden oké, első lettem! – újságolta akkor. – Nagyon jó érzés
volt végig az első helyen állni, bár egyáltalán nem kockáztattam, mert így is túl sok volt az esés. A teszt nem arra való, hogy rekordot motorozzunk, hanem arra, hogy beállítsuk a gépet, és ez sikerült. Ráadásul a leggyorsabb voltam, ennél többet nem kívánhatok.”
FEBRUÁR Végre kipróbálhatta a 2007-es fejlesztésű Apriliát: a katalán pályán negyedik lett vele, Jerezben viszont megelőzte csapattársait, és csak Mattia Pasini motorozott nála gyorsabban.
„Elkezdtünk keményen dolgozni, és én nagyon élvezem. Alig várom már, hogy elkezdődjön az igazi küzdelem: a csapat jó, a motor jó, ennél több nem is kell. Az első öt verseny meghatározza majd az erőviszonyokat, úgyhogy azokra különösen nagy hangsúlyt fektetek.”
MÁRCIUS Elkezdődött a várva várt „tánc”, s ebben a hónapban rögtön két versenyt rendeztek. Az elsőt Katarban, ahol a teszteken és az edzéseken is brillírozott a magyar fiú (négyből hármat megnyert). A verseny utolsó körében az élre állt, de az egyenesben Hector Faubel motorja gyorsabb volt, így le tudta hajrázni Talmácsit. „Next time!” – mondta a kamerába, vagyis legközelebb. És megtartotta ígéretét, a spanyol futamot megnyerte (14 ezredmásodperccel) és átvette a vezetést a pontversenyben.
„Amikor megérkezett mögém Pesek, megpróbáltam elengedni, hogy lássam a gyenge pontjait – igen ám, de semmi pénzért sem volt hajlandó előzni – mondta Talmácsi. – Ha nem, hát nem, gondoltam, és mentem tovább elöl. A finisben elment mellettem, de tudtam, biztosan ideges, és az utolsó kanyarban még megfoghatom. Így is lett, ő egy picit hibázott, én pedig kihasználtam az alkalmat.”
ÁPRILIS Szeszélyesen és veszélyesen kezdődött. Talmácsi Isztambulban technikai gondokkal küszködött, ráadásul a viadal végén azért maradt le a dobogóról, és lett negyedik, mert Raffaele De Rosa majdnem lelökte a motorról.
„Nagyon mérges voltam De Rosára, mondtam is neki. Nem vagyok elégedett a negyedik hellyel, de ha jobban belegondolok, jól jöttem ki a hétvégéből, mert növeltem az előnyömet az összetettben.”
MÁJUS Két negyedik hely következett Kínában, illetve Le Mans-ban – Lukas Pesek pedig feliratkozott a vb-esélyesek közé. Talma Sanghajban futotta a 100. vb-futamát, és minden vágya az volt, hogy a dobogón ünnepeljen. Nem jött össze, noha végig többesélyes volt a küzdelem.
„Ezek a hosszú egyenesekkel teletűzdelt pályák összerázzák a mezőnyt, a kanyargósabb aszfaltcsíkokon jobban lehet növelni a különbséget” – mondta Talma.
Negyedik hely és negyedik hely között is van azonban különbség, és ez Le Mans-ban vált nyilvánvalóvá. Azon a hét végén rengeteg gondja volt a motorral a magyar versenyzőnek, ezért úgy ítélte meg: „Felért egy győzelemmel ez a negyedik hely.”
JÚNIUS Erőltetett menet következett: négy verseny egy hónap alatt – Talma számára felemás eredménnyel. Mugellóban többször is vezetett, végül azonban megint csak meg kellett elégednie a negyedik hellyel (addigra már szívből utálta ezt a pozíciót). Jött a katalán viadal: Pesek és Faubel ütközött az utolsó körben, ő második lett, az összetettben megint vezetett.
„A fejemben egy hang azt üvöltötte: nem lehetek már megint negyedik! Megtámadtam a KTM-eseket, és szerencsém is volt, hiszen Gadea kiesett a ritmusból. Feljöttem a második helyre, akkor már száztíz százalékon motoroztam, kockáztatva, mindent egy lapra feltéve. Az utolsó kanyarban a féktávon még Kojamát is megpróbáltam megelőzni, de ahhoz már nem volt elég gyors a motorom.”
A Donington Parkban megragadt az Apriliája (szerencsére egész évben ez volt az egyetlen alkalom, hogy műszaki hiba miatt kellett feladnia a küzdelmet), Assenben pedig harmadikként haladt át a célvonalon.
JÚLIUS A német viadalon végre valóra váltotta évek óta dédelgetett álmát: rajt-cél győzelmet aratott, méghozzá úgy, hogy elhúzott a többiektől. Talmácsinak ez korábban még sohasem sikerült, ezúttal azonban már az első körtől kezdve folyamatosan növelte előnyét, úgyhogy a többiek végig csak a hátát nézték (már amikor olyan hosszan belátható volt a pálya, hogy látták).
„Tízes skálán kilencest adnék magamnak a nyári szünet előtti értékelésen. A Sachsenringen nagy álmomat váltottam valóra, egyszerűen minden klappolt.”
AUGUSZTUS A „hazai” futam, a Cseh Nagydíj hónapja. Több mint harmincezer magyar drukker utazott el a vb-éllovas Talmácsi kedvéért Brnóba. A viadal hatalmas küzdelmet hozott, amelyből végül nem Talmácsi jött ki a legjobban – negyedikként végzett.
„Jó lett volna dobogóra állni, de sajnos nem jött össze. Az utolsó két körben mindenki mindent egy lapra tett fel. Élveztem a helyzetet, más kérdés, hogy én kerültem ki belőle a legrosszabbul. Pasini szűken bejött mellém, az emelkedőn akartam visszaelőzni, de akkor Pesek is támadott. Majdnem összeakadtunk, kimentem a rázókőre, és már semmit sem tehettem. Ha van még egy kör, talán én nyerek, de az is lehet, hogy nem.”
SZEPTEMBER Három futamot (San Marino, Portugália, Japán) és három második helyet hozott Talmácsi számára. Ekkorra már biztossá vált, hogy egyedül csapattársa, Hector Faubel lehet veszélyes rá a vb-címért folyó küzdelemben. Izgalmas párharcokat láthattunk tőlük, három futammal az idény vége előtt Talma kilenc ponttal vezetett…
„Jó lenne, ha Valencia előtt vezetnék ennyi ponttal...” – kívánta akkor Talmácsi.
OKTÓBER Rögtön a fenti óhaj utáni első viadalon egy pontra csökkent a magyar pilóta előnye… Pocsék versenye volt Ausztráliában, egyszerűen semmi sem jött össze, de törvényszerű volt, hogy lesz egy ilyen az idény során, ha nem is jött a legjobbkor. Ezek után Malajziában nem volt helye a taktikának, mindent egy lapra kellett feltennie. Az első pillanattól vezetve nyerte meg a versenyt, és tízpontos előnyt szerzett a záró futam előtt. Pont, ahogy tervezte.
„Semmit sem tartalékoltam, végig tiszta erőből húztam a gázt, és körről körre egyre inkább éreztem, hogy meglehet a győzelem. Az utolsó verseny előtt lelkileg nagyon sokat jelent nekem ez a siker, remek érzés úgy versenyezni, hogy tudom, körülöttem mindenki azt akarja, én legyek a világbajnok.”
NOVEMBER A hónap első hétvégéjén rendezték meg a mindent eldöntő ütközetet. Az utóbbi évek legizgalmasabb fináléját produkálta Talmácsi és Faubel – valódi háború volt, amit ők ketten vívtak, lélektani hadviseléssel, haditervvel és küzdelemmel, amelyből végül a mi fiunk került ki győztesen. Második a versenyen, első a világbajnokságon – a sportág első magyar világbajnoka.
„Az elején volt néhány nyugodt köröm, körülbelül a táv felénél azonban elkezdett jönni Faubel, és tudtam, ha utolér, feltart. Ez volt az egyetlen taktika, amelyet követhetett, egyszerűen nem volt más esélye arra, hogy kettőnk közé keveredjen valaki. Ez nem játék volt, hanem háború a javából! A végén aztán már hagytam, hadd menjen. A végső sikerhez nem kellett nyernem, így is világbajnok lettem!”
DECEMBER Az ünneplés hava. Talmácsi az olasz újságírók szavazatai alapján elnyerte az Aranysisakdíjat, itthon az Év férfi sportolója lett a sportújságírók szavazatai alapján, és megnyerte a Nemzeti Sport különdíját is. A köztársasági elnök rangos állami kitüntetést, lovagkeresztet adományozott neki.
„Nagyon örülök a díjaknak, büszke vagyok mindegyikre – mondta Talmácsi, majd kacsintott: – Az idén mindent vittem, de nem szabad túl sok időt eltölteni az ünnepléssel, muszáj készülni a következő idényre…”