Üldözőből lett üldözött

Ha nem ismernénk az elmúlt bajnoki szezon történéseit, unott arccal nyugtáznánk: tessék, már megint a Bayern München az első. Azonban tavaly ilyenkor a bajorok a harmadik helyen szerénykedtek, és már a téli szünet előtt látszott: van a münchenieknél erősebb csapat is.

Hogy az idén ne essen meg újból ez a „csúfság”, a Bayern vezetői előkeresték a kasszakulcsot, s megerősítették a gárdát. Úgy tetszett, hogy az új bajnokság őszi idényében csak az lesz a kérdés: képes lesz-e (valamelyik) Dávid legyőzni Góliátot ?

Százötvenhárom mérkőzés elteltével, több mint tizenháromezer játékkal töltött perc után azt mondhatjuk: igen. Igaz, csak egyikük, a bajnoki címvédő Stuttgart nőtt fel a feladathoz, hogy le is győzze, és kibillentse egyensúlyából a müncheni óriást. Ám az első helyről – amelyet már a nyitó forduló után kisajátított magának – senki sem tudta letaszítani, pedig sorban álltak érte a csapatok.

A német bajnokság küzdelmeinek történetében a Bayern tizenhatodik alkalommal végzett az ősz bajnokaként. A korábbi tizenöt esetből aztán tizenháromszor Münchenbe került a salátástál. A számmisztikusok kikalkulálták: arra, hogy ez újból így legyen, 87 százalék az esély.

Vannak olyanok, akik a 13 százalékba tartoznak. Ők a semleges szurkolók vagy éppen az ellendrukkerek, akik reménykednek, hogy nem fullad unalomba a tavaszi küzdelemsorozat. A Bundesliga előző idényének varázsát ugyanis éppen annak kiszámíthatatlansága adta – a vérpezsdítő izgalom.

A német labdarúgás színvonala és szerethetősége tovább növekszik, pedig hol van már a hazai rendezésű világbajnokság. Csak egy példa: míg tavaly ilyenkor 413, addig ebben az esztendőben már 431 gól született a mérkőzéseken. A szurkoló pedig hálás. Jegyet vált, ha érzi: kiszolgálják, s őérte van a csapat. Nem csoda, hogy az ősszel csaknem hetvenezerrel több drukker látogatott ki a mérkőzésekre, mint korábban, ugyanebben az időszakban.

Igaz, a német élvonal még így is nehezen tart lépést (már ha egyáltalán lépést tart) az európai topligákkal. Franck Ribéry és Luca Toni szerződtetése azonban ösztönözheti a többi csapatot a befektetésre. Kenyér kell és cirkusz a népnek – vagyis jó játékosok, s még jobb játék. Ami előbbit illeti, a magyaroknak van mire büszkének lenniük.

A berlini Dárdai Pál az ősszel többször is a kispadra szorult, de rutinjával utat (és példát) mutat a Hertha fiatal zöldfülűinek. Huszti Szabolcs Hannoverben alapember lett, edzője, Dieter Hecking most arra törekszik, hogy a ballábas középpályásból univerzális játékost faragjon, aki a pálya bármelyik pontján csapata hasznára tud lenni. Hajnal Tamás az újonc Karlsruhe vezéregyéniségévé vált. A Bundesliga legjobb játékosai között számon tartott karmester a felsorolás végére maradt – pedig annak a legelejére kívánkozna.