Kossuth tér, reggel kilenc óra. A hideg lassan belopózik a kabátok alá, utóbb az emberek bőre alá is – legalábbis így érezni. Alattomosan, pont ugyanúgy, ahogyan a Szahara homokja vihar idején.
Péntek délelőtt a Dakar-ralira készülő magyar csapat (négy autós páros, két motoros és négy kamionos egység) alighanem elcserélte volna a fagyos szelet a sivatagi időjárásra, de talán két hét sem telik bele, s a csere fordítva is aktuális lenne. Január 5-én ugyanis elrajtol a világ leghosszabb terepraliversenye: 9273 kilométeres száguldás a Szaharában, az utóbbi évek egyik legnehezebb Dakar-ralija. Ez vár versenyzőinkre, akiken a rajt közeledtével egyre inkább kiütközik valamiféle „harctéri izgalom”.
Kilenc nap Mauritániában – ez még gombócból is sok, nemhogy homokdűnés szakaszból... Mindannyian tudják, lesz olyan közülük, akiket átenged a sivatag, s persze akad majd (ez törvényszerű), akit nem. Alaposan felkészültek a küzdelemre, de azt már mindannyian megtanulták, hogy itt csak rövid távú terveket lehet szövögetni – ahogy a rutinos sivatagi rókák mondják, minden nap egy új verseny a Dakaron. Ez azt jelenti, hogy mindig szigorúan az adott szakaszra kell koncentrálni.
Mauritániával kapcsolatos hír, hogy a hétfői tragikus események után (fegyveresek négy francia turistát lőttek agyon, egyet pedig súlyosan megsebesítettek), csütörtökön a terroristák három katonát megöltek. A viadal vezetősége – beleértve a versenyigazgató Étienne Lavigne-t is – a nyugat-afrikai országba utazott, ahol a biztonsági kérdésekről tárgyalt. Az egyeztetés után a szervezők közölték, megrendezik a mauritániai szakaszokat. „A biztonsági feltételek adottak” – olvasható a közleményben. A magyar versenyzők nem tartanak attól, hogy veszélybe kerül az életük, mivel a szervezők már többször kerültek szembe hasonló problémákkal, és mindig megoldották, hogy a mezőny biztonságosan elérjen a célig.
De visszatérve a rajt előtti rajthoz!
Ott voltak mindannyian a Parlament előtt – afféle ünnepélyes búcsúzkodás volt ez az impozáns helyszínen. A színpompás versenyautók és kamionok felkeltették a járókelők figyelmét, úgyhogy mire felbőgtek a motorok, és a karaván elindult Biatorbágyra (ahol a járműveket trélerekre tették, hogy elszállítsák), már egész népes gyülekezet figyelte, mi zajlik a Kossuth téren.
A hivatalos búcsúztatás csöppet sem volt hivatalos, bár Ujhelyi István sportügyekért felelős államtitkár elköszönt tőlük – már-már a Dakar-család tagja, hiszen ő tárgyal a budapesti rajtról, amelyről az eddiginél bővebb információk néhány nap múlva várhatóak. Szóval, a dakarosok útra keltek, legalábbis a „cuccok” nagy része elindult, a versenyzők többsége január 2-án követi őket.
Látszott, nehezen válnak meg versenygépeiktől, s majdnem biztos, hogy csak akkor nyugszanak majd meg egy kicsit (persze csak átmenetileg), amikor értesülnek, hogy az autók, motorok rendben megérkeztek a portugál fővárosba.