Ettől szebb a karácsony

Ha egy csapatban heten is legalább nyolc pontot dobnak, általában elégedettek az edzők, hiszen ez azt mutatja, mindenki hozzátette a magáét a győzelemhez. Csütörtökön ezt vitték véghez a tanítványai. Ha egy csapatban heten is legalább nyolc pontot dobnak, általában elégedettek az edzők, hiszen ez azt mutatja, mindenki hozzátette a magáét a győzelemhez. Csütörtökön ezt vitték véghez a tanítványai.

Én is elégedett vagyok, ezért vagyunk jó együttes. Mindig is a kiváló csapategység, a jó csapatszellem jellemezte a MiZo Pécs játékát – mondta Rátgéber László hazafelé tartva Litvániából.

Lehetett arra számítani, hogy ilyen jó eredményt ér el a MiZo?

Vannak meccsek, amelyeken minden sikerül. Már az odaúton látszott, hogy nagyon együtt vannak a lányok: boldogan, jó hangulatban telt az egész utazás Pécstől Sopronig, majd onnan Bécsen keresztül Vilniusig. Ha akkor a szívemre hallgatva válaszoltam volna az előzetes esélyeket firtató kérdésre, azt mondtam volna, biztosan nyerünk. De az eszem azt diktálta, hogy a litvánok esélyesebbek.

Mégis minek köszönhető a biztos győzelem?

Annak, amit már az előbb mondtam. Ha a szakmai finomságokra kíváncsi, a védekezésünknek az volt az alapja, hogy zónánkkal kikapcsoljuk a játékból Nykesha Salest, akinek a meccset megelőzően tizennyolc pontos átlaga volt az Euroligában. Játékosaim hibátlanul megvalósították azt a speciális taktikát, amelyet a WNBA hétszeres All Star-játékosa ellen dolgoztunk ki. A harmincegy esztendős amerikai hátvéd akkor dobta mind az öt pontját, amikor már teljesen mindegy volt.

Rengeteg lepattanót szereztek, a gyűrűről lecsorgó labdákból héttel többet gyűjtöttek, mint a hazaiak. Pedig játszott a vilniusi csapatban az Európa-bajnokság egyik legjobb centere, a fehérorosz Jelena Leucsanka, aki a két együttes novemberi, pécsi mérkőzésén sérülése miatt nem kapott lehetőséget.

A védekezés másik kulcskérdése az volt, hogy Leucsankát minél távolabb tartsuk a palánktól. Ezt is sikerült megvalósítani, hiszen az Eb-bronzérmes játékos csak tíz pontot dobott. Vajda Anna, aki hetek óta szenzációsan játszik, és Emilija Podrug uralta a palánkok alatti területet. Arról nem is beszélve, hogy Graziane is megtette a magáét, azt pedig nem is kell minősítenem, hogy egy tizenhét éves lány – Krivacsevics Tijanára gondolok – beáll a cserepadról, és százszázalékosan célozva szerez nyolc pontot.

Ha már a dobóteljesítmény szóba került, régen dobott ilyen jó százalékkal a csapata. Hatvanegy százalék a triplavonalon túlról, ötvenhárom azon belülről, s a büntetőket is nyolcvan százalékkal értékesítették a lányok.

Segített ebben, hogy a héten kicsit pihentettük őket, és a litvánok is csupán heten voltak Ausra Bimbaite és Egle Sulciute hiánya miatt. Iványi Dalma és Fegyverneky Zsófi végig remekül fogta össze a csapatot, öröm volt nézni, mennyire jól játszanak a lányok. Jolanta Vilutyté – akinél jobb idegenlégiós még nem játszott Pécsen, s aki a meccs előtt kapta meg a Horváth Judit-emlékérmet – a litván tévé nyilvánossága előtt azt mondta a lefújás után: anynyira tetszett neki a játékunk, hogy kedvet kapott arra, hogy megint beszálljon. Jolka és férje, Szergej, mint mindig, most is nagyon kedvesek voltak, meghívtak magukhoz. Öröm volt olyan családnál vendégeskedni, ahol a lakás tele van Zsolnay porcelánnal, vecsési káposztával, Kotányi fűszerekkel. Otthon éreztük magunkat. Karácsony előtt mindig jó nyerni, mert ettől szebb az ünnep!