Idő kellett, amíg hozzászokott a jóhoz
A szintén Euroliga résztvevő USK Praha ellen első látásra könnyedén győztek. Belülről is így látszott?A szintén Euroliga résztvevő USK Praha ellen első látásra könnyedén győztek. Belülről is így látszott?
Végig vezettünk, őriztük tíz pont körüli előnyünket, mégsem volt egyszerű. A prágaiak ugyanis nagyon akartak nyerni, keményen küzdöttek, hiszen a tévé is közvetítette. Olyan volt, mint otthon egy Pécs–Sopron – mondta Béres Tímea.
Az adatokból – huszonöt játékperc, tizenöt pont, négy lepattanó, egy blokk, négy kiharcolt személyi, huszonegyes értékindex – úgy tűnik, ön is úgy harcolt, mint egy Pécs–Sopron rangadón.
Mindenki úgy harcolt a csapatból, ahogyan egy Pécs–Sopron rangadón kell. Pontosan ez az egyik oka a sikereinknek, hogy amikor pályára kerül, mindenki tudása száz százalékát nyújtja, mert ha nem így tesz, mehet vissza a padra. Ritka, amikor egy együttesben tíz egyforma képességű játékos van, aki bármikor bevethető, de nálunk ez a helyzet. Úgyhogy mindig a maximumot kell hozni.
Azt lehet tudni előre, hogy ki mikor lép pályára?
A kezdő ötösünk általában ugyanaz, bár a legutóbbi két meccsünkön Eva Vitecková helyett Hamchetou Maiga kezdett. Ám azt sosem tudni, ki az, aki első csereként száll be, s ki az, aki később. Az edzőnk, Jan Bobrovsky célja az, hogy mindenkit formában tartson.
Prágában ön sokat lehetett a parketten, s alig hibázott dobást. Mindezt a legnagyobb ellenlábas otthonában a bajnokság csúcsrangadóján. Ez azt jelenti, hogy megszokta már a brnói légióséletet?
Lehet, furcsa lesz, amit mondok, de itt épp azt volt a legnehezebb megszokni, hogy minden rendben van. Teljes a nyugalom; amíg Pécsen hússzor kellett rákérdezni, mikor kapjuk meg a pénzünket, addig itt úgy hívtak fel a klubirodáról, hogy hová utaljanak, mert nem tudták a számlaszámom.
A brnói csapat cseh magja lassan egy évtizede együtt játszik a klubban és a válogatottban is. Nyilván egymás gondolatait is ismerik. De miként fogadták be önt?
Az egész klub úgy működik, mint egy kis család.
Bensőséges a hangulat, a hazai játékosok régóta nagyon jó viszonyban vannak. Mielőtt idejöttem, hallottam, hogy az idegenlégiósokat nem fogadják be, ám ez nem igaz. Barátként kezelnek. De ez nem csupán az én esetemben van így, hamar beilleszkedett az itteni közösségbe a mali Maiga vagy az amerikai Tamika Whitmore is.
Gondolom, ennek köszönhető, hogy a cseh mezőnyben átlagban ötvennyolc ponttal nyerik a meccseket, s az Euroligában is csak egyszer kaptak ki, a címvédő Szpartak Moszkvától.
Nem azért győzünk a bajnokságban hatvanhetven ponttal, mert olyan gyengék az ellenfelek, hanem azért, amit már az előbb is említettem: mindenki tudja, ha csak öt percre kap lehetőséget, akkor öt perc alatt kell a maximumot kihoznia magából. Az Euroligában nagyon fontos volt, hogy a múlt héten Gdyniában nyerni tudtunk. Mindenki úgy számol, hogy ha január tizenhatodikán itthon megverjük a Szpartakot, csoportgyőztesek lehetünk.
Kisfia, a négyesztendős Milán is ugyanúgy beilleszkedett már a cseh életformába, mint az anyukája?
Milán roppant mód élvezi a helyzetet. Angol nyelvű óvodába jár, viszik úszni, lovagolni, teniszezni. Egy kukkot sem ért csehül, de az látszik, hogy boldog. Volt például egy karácsonyi ünnepség, ahol mindenki csehül szavalt, énekelt, ő meg állt a kör közepén, vigyorgott, és nekem integetett.
Nyilván az igazi karácsonyt is várja.
Naná. Akkor lesz a születésnapja. De én is várom már a karácsonyi szünetet. Szerdán még az Euroligában a Valenciennes-t fogadjuk, aztán a következő edzés január másodikán lesz. Ha az időjárás engedi, szerda este indulok haza.
