Előre kalkulált a szenzációval

Ha létezett holtbiztos favoritja a 11. rövid pályás Európa-bajnokságnak, az a svéd Stefan Nystrand volt a százméteres gyorsúszásban. Huszonöt méteres medencében ő a világcsúcstartó, s nemrégiben ő lett a második férfi a holland Pieter van den Hoogenband után, aki ötvenes medencében 48 másodperc alá tudott kerülni a száz gyorson. Debrecenben már megnyerte az ötven méteres gyorsúszást, százon azonban egy herkulesi termetű francia fickó, Alain Bernard móresre tanította a svédet.

Miért gondolták hogy nem én vagyok az esélyes? – kérdezte hamiskás mosollyal a kétméteres francia. – Én tudtam, mire vagyok képes.

Azért mégis mindenki Nystrand győzelmére számított.

Nem mindenki, mert én bíztam magamban. Tudtam, ha fél távnál az élen vagyok, akkor már nem érhet kínos meglepetés. Ötvennél én vezettem, azután már „csak” az előnyömre kellett vigyáznom.

Mit gondol, Nystrand tartott öntől?

Kellett tartania, mert 48.12 az egyéni csúcsom ötvenes medencében, s ennél jobb időt csak Hoogenband és Nystrand úszott a történelemben. S tudnia kellett arról, hogy júliusban, Saint-Raphaëlben, az országos bajnokságon úsztam ezt az időt, amellyel berobbantam a világ élvonalába. Igaz viszont, hogy augusztusban, a párizsi versenyen meg ő sokkolt engem azzal, hogy 48 másodpercen belül úszta a száz gyorsot…

Huszonnégy éves, és csak most kezdi megismerni a világ. Miért?

Már ott lettem volna az athéni olimpián is, de mononukleózist kaptam, és lemaradtam a játékokról. Amúgy későn érő típus vagyok, no meg annyira erős a francia élmezőny, hogy nem olyan egyszerű kijutni a világversenyekre. Éppen ezért egyelőre nem is tervezek Pekingre, ugyanis előbb be kell verekednem magam a francia csapatba. Amaury Leveaux, Frédéric Gillot és Frédéric Bousquet egyaránt világklaszszis gyorsúszó, ezért is alkotunk remek váltót.

Ilyen testalkattal nem lehet nehéz az úszás.

Valóban kiemelkedő a tüdőm vitálkapacitása, ebben a számban előny, ha valaki akkora darab, mint amekkora én vagyok. De azért dolgozni is kell, nem is keveset. Erről Denis Augin, az edzőm gondoskodik, de a klubmenedzsertől, Franck Espositótól, a kétszáz méteres pillangóúszás négyszeres Európa-bajnokától is kapok szakmai segítséget.

Tényleg nem gondol még Pekingre?

Persze hogy gondolok, de erről nem akarok beszélni. A száz gyors talán a „legsűrűbb” szám, itt még a döntőbe jutás, sőt az olimpiai kvalifikáció is problematikus. Annyit mindenesetre mondhatok, hogy Debrecen fontos állomás volt a Peking felé vezető úton.