Lerohanó üzemmód

Ch. Gáll AndrásCh. Gáll András
Vágólapra másolva!
2007.12.12. 00:05
Címkék
Lassan a Sampras–Agassi párharcok intenzitását idézi a két Európa-klasszis váltósúlyú ökölvívó, Káté Gyula és Bacskai Balázs rivalizálása. A 84. magyar bajnokság szombati döntőjében ötödször csaptak össze tétmeccsen, s ötödször is Káté győzött.

Az MTK kiválósága immár hato dik felnőttbajnoki címét szerezte Hajdúsámsonban, ezzel listavezető az aktív ökölvívók között.

Csak mi láttuk így, vagy tényleg sokkal jobban bokszolt, mint jó egy hónappal korábban a chicagói világbajnokságon?

Nem, magam is így éreztem – válaszolta a világ- és Európabajnoki bronzérmes klasszis. – Chicago után egy pillanatra sem álltam le a gyakorlással, csupán egy hétig lazítottam egy kicsit, de akkor is naponta futottam. Utána pedig heti nyolc-kilenc edzéssel készültem a hajdúsámsoni találkozóra.

Mi motiválta? Hiszen önnek idehaza már aligha kell bizonyítania.

Hogy mi motivált? Egyrészt fájt a korai kiesés Chicagóban, főleg azért, mert most már úgy érzem, helyes taktikával le tudtam volna győzni az orosz Gennagyij Kovaljovot. Másrészt most már harmadik éve meglehetősen felkorbácsolt hangulatban várja a közvélemény a magyar bajnokság hatvannégy kilós döntőjét.

Mire gondol?

A szakma és a sajtó is körülbelül úgy harangozza be a mindenkori Káté–Bacskai meccset, mintha minimum világbajnoki döntőről lenne szó. Szóval túlságosan is paprikás a hangulat.

Miért, a sajtónak nem ez a dolga?

Dehogynem, csak mindig vannak mellékzöngék. Pedig nekünk az égvilágos semmi bajunk sincs egymással, „Bendzsi” nem az ellenségem, hanem az ellenfelem, korrekt, kiegyensúlyozott a viszonyunk a válogatottban.

Most mivel tudta legyőzni őt? Mert tavaly a mindenki számára meghökkentő kontrabunyójával.

Úgy gondoltuk edzőmmel, Drexler Gézával, hogy ismét váltanunk kell, s visszatértünk a gyökerekhez. Megpróbáltam lerohanni Bendzsit, s azt hiszem, sikerült. Megleptem az első menetben, ez volt a győzelem kulcsa.

Januárban Bocskai-emlékverseny, majd februárban olimpiai selejtező Pescarában. Erre mondják, hogy erőltetett menet.

Valóban, s jó lenne, ha a márciusi, athéni kvalifikációs tornának már nem lenne tétje számomra. Azaz Pescarában célba érnék. Chicagóban öt európai bokszoló – Kovaljov, az angol Bradley Saunders, az örmény Eduard Hambarcumjan, a bolgár Borisz Georgiev és a francia Alexis Vastine – végzett az első nyolc között, s így további négy pekingi hely még kiadó.

Hajdúsámsonban nemcsak hatodik bajnoki címét szerezte meg, hanem a torna legjobbjának is megválasztották, s még egy százezer forintos „karácsonyi ajándék” is járt a győzteseknek. Melyiknek örült a legjobban?

Az ajándéknak. Nem mintha anyagias lennék, de mi, amatőr bokszolók nem dúskálunk a földi javakban.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik