Győzni akar, mindenáron!

A 2002-es év nagy változásokat hozott Vérten Orsolya életében. Alig húszévesen igazolt a Vasasból Győrbe, s még abban az esztendőben bemutatkozott a válogatottban is. Mocsai Lajos el is vitte a szélsőt a 2002-es Eb-re. A premier után azonban hosszú ideig nem kapott meghívót a nemzeti együttesbe, a visszatérésre egészen Németh András kinevezéséig, azaz 2005-ig kellett várnia. Így aztán lemaradt egy vb-ezüstről, a hazai rendezésű kontinensbajnokságról és az athéni olimpiáról, de megérte a türelem, hiszen a szentpétervári világbajnokságon remek teljesítménnyel járult hozzá a magyar együttes harmadik helyéhez.

Az elmúlt időszakban ideális párost alkotott a bal szélen a rutinos Kirsner Erikával, hiszen mindketten villámgyorsak, gond nélkül megoldják a védőfeladatot egy pozícióval beljebb is, a lerohanásoknál pedig veszélyesek. Vérten sokáig belső posztokon is szerepelt, Győrött lett belőle klasszikus balszélső. Célja az olimpia, de nem híve a coubertini jelszónak, vagyis nem csupán a részvétel a célja – aranyérmet akar szerezni. Ha lehet, már Pekingben, bár még fiatal, karrierjébe bőven beleférnek a 2012-es londoni játékok is.

A Kína felé vezető úton a franciaországi világbajnokság a legfontosabb állomás. A Győri Audi ETO KC játékosa is akkor lenne a legnyugodtabb, ha 2008 tavaszán már nem kellene olimpiai kvalifikációs tornán szerepelnie a – reményei szerint világbajnok – magyar válogatottnak. „Csak megerősíteni tudom a korábban már többször elhangzott véleményt, hogy rettentően nehéz feladat előtt állunk, mert nagyon kiegyensúlyozott a világbajnoki mezőny – mondta Vérten Orsolya. – Gyorsan jönnek felfelé az afrikaiak és az ázsiaiak, de a legveszélyesebb vetélytársaink továbbra is a gazdag kézilabdakultúrájú európai országok lesznek. Az elődöntőben mellénk kerülhet az orosz vagy a román csapat, és el tudom képzelni, hogy Dél-Korea is a négybe jut.”