A litván nemet mondott

Pakson egyelőre nem állnak jól. Sem az eredményességet, sem a légiósokat tekintve, bár a kettő nyilván összefügg. A csapat még a dombóvári bravúrgyőzelemmel is csak hatodik a táblázaton a 14 csapatos mezőnyben, miután az első hét fordulóban háromszor is kikapott (a Kecskemét, a Szombathely és a Körmend bizonyult jobbnak Gulyás Róbertéknél), ezért aztán már a hatodik meccs után rászánták magukat a mindig rizikós légióscserékre a vezetők.

Nos, egyelőre nem jött be a húzás.

Az elküldött Sasa Mucic és Willie Taylor helyére kiszemelt Igor Jokic és Vaidotas Peciukas ugyanis már el is hagyta az atomvárost, és úgy tűnik, hogy végleg. A szlovén és a litván légiósjelölt közül az utóbbi esete az érdekesebb, mivel ő kerek perec kijelentette, hogy nem szeretne az Atomerőműben kosarazni. Így aztán egy hetet sem töltött el Magyarországon, már utazott is haza, hogy visszaüljön a híres-neves Zalgiris Kaunas cserepadjára.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Peciukas sztárjátékos, de mégiscsak a sportág egyik európai nagyhatalmának szülötte, ráadásul olyan klubból érkezett próbajátékra, amely 1999ben a kontinens csúcsára ért az akkori Euroliga megnyerésével. Ebben a gárdában átlagban 14 és fél percet játszott a bajnokikon, és 3.2-es pontátlagot ért el – hozzá kell tenni, a paksi szakmai stáb szerint klasszisával itt sem tudott volna meccseket eldönteni.

„Tizenvalahány pontos ember lett volna, mert látszott rajta a litván iskola, de nem olyan, aki adott esetben megrázza magát, és akkor kimagaslik a mezőnyből” – mondta róla Sabáli Balázs, az ASE új edzője. Azt is hozzátette, néha kicsit furcsán viselkedett a tervezettnél egy nappal később érkező légiósjelölt, akit Arunas Visockas, a paksiak korábbi erőcsatára ajánlott. Az egykori olimpiai bronzérmes most a Zalgiris juniorcsapatának az edzője.

A légiósjelölt egyébként bedobóposztra érkezett volna, tehát Taylor helyére, akinél a maga 199 centijével egy kicsit magasabb volt, és nyilvánvalóan egészen más stílusban kosárlabdázott volna a hármas pozícióban, mint a csapatjátékra, pontosabban a passzolásra kevésbé kapható amerikaiak. Peciukas azonban szeretett volna valamilyen európai sorozatban is szerephez jutni, ráadásul kevesellte a paksiak heti egy tétmérkőzését...

Lám, lám, fontos tehát, hogy kilépjenek klubcsapataink a nemzetközi porondra, azért viszont, hogy ez nálunk újabban nem divat, a paksiak hibáztathatóak a legkevésbé a jelenlegi egyetlen, külföldi megméretést vállaló együttesen, a Nyíregyházán kívül. Tavaly ugyanis csak az ASE keveselte a magyar bajnokság nyújtotta lehetőségeket, igaz, egyetlen mecscset sem nyert az Európa-kupában. Konkrétan hatból hatszor kikapott.

No de ennyit Peciukasról, habár az Atomerőműnél nemrég még komolyan gondolták, hogy felélesztik a litván vonalat. Ami a szlovén orientációt illeti, Igor Jokic nem folytatja az Atomerőműnél az előző idényben megkezdett szlovén sormintát a négyes poszton. Sabáli Balázsék a kondíciójával nem voltak megelégedve, ezért meghosszabbították volna a próbajáték időtartamát, ám ebbe a legutóbb Cipruson profiskodó játékos nem ment bele.

Hát így megy ez, kérem, avagy meglehetősen nehéz megfelelő kosárlabdázót találni a nemzetközi piacon Magyarországra, és ebben a mondatban sajnos hazánkon van a hangsúly. Persze a paksiak keresnek tovább...