Több mint elnök

Először senki sem értette, mit keres Joan Laporta az idei frankfurti könyvvásáron.

Sőt valójában még most sem világos, hogy az októberi seregszemlén miért kezdett bele egyfajta kiáltvány ismertetésébe, amelynek vezérmotívuma a „República Independiente del Barca”, vagyis a „Barcelona Független Köztársaság” szlogen volt.

A rejtély megfejtése azóta sem született meg.

Vannak, akik egyszerű tréfának tartják az elnök sajátos performanszát, mások szerint politikai aspirációinak különös megnyilvánulása.

Joan Laporta a kilencvenes évek második felében lett az 1978 óta regnáló elnök, Josep Lluís Núnez ellenzékének egyik vezéralakja. Az Elefant Blau (Kék elefánt) elnevezésű csoport egyik frontembereként utólag már jócskán demagógnak minősíthető szólamokkal – elsősorban az átláthatóság számonkérése – addig idegesítette az idős urat, mire az lemondott. Joan Laporta 2003. június 15én győzött az elnökválasztáson, meggyőző fölénnyel maga mögé utasítva az előzetesen nagy esélyesnek tartott Lluís Bassatot – főhősünk a szavazatok 52.57 százalékát kapta meg, azaz 27 138 voksot ellenfele 16 412 szavazatával szemben, míg a többi jelöltnek csak „morzsák” jutottak. Az eredmény kihirdetése után az új elnök rajongói sokat mondó rigmusban törtek ki: „Laporta president, Catalunya independent”, azaz Laporta az elnök, Katalónia független. Az azóta történtek fényében a jelmondat különös jelentőséget kapott.

Miután Joan Laporta bekerült a hatalomba, ugyanazokat a bűnöket kezdte elkövetni, mint korábban – állítólag – az elődje. Annak idején a legsúlyosabb vád a régi elnök ellen az volt, hogy olyan televíziós szerződést kötött, amely csak mandátum a letelte után három évvel, 2005ben jár le. Nos, az új érában a Nike-val kötött új mezszerződés 2018-ig köti a klubot a világ legnagyobb sportszergyártójához…

Ami pedig az átláthatóságot illeti: a Fundación Barca nevű alapítvány három éven keresztül úgy működött, hogy könyvvizsgáló nem is látta a dokumentumait, s a 150 ezer, szavazásra jogosult tagnak, a socióknak semmiféle betekintésük nem volt a működésébe. Joan Laporta választási kampányának egyik központi témája a költséges adminisztráció leépítése volt. Ehhez képest a Núnezérában dolgozó apparátus létszáma megkétszereződött, s az elnököt gépkocsivezetők és testőrök akkora hadserege szolgálja, hogy amikor megérkezik valahová, nem tudni, II. János Károly király vagy szimpla klubelnök a látogató…

Szép dolog a patriotizmus, ám amit a presidente a „Barcelona Független Köztársaság” elnökeként művel, az már feszegeti a józan ész határát. A világban százmillió Barca-drukkert tartanak számon, őket a szurkolói csoportok (pena) hálózata szervezi egységbe. Időről időre kongresszusokat tartanak ezen csoportoknak, s amióta Joan Laporta az elnök, kizárólag katalán nyelven zajlik az értekezés. Most már nemcsak a külföldi, hanem Spanyolország többi tartományában élő rajongók sem értenek egy kukkot sem az ott elhangzottakból.

2007 nyarán a Barca eladta a brazil Thiago Mottát az Atlético Madridnak. Az elnök olyan, ötvenoldalas szerződést küldött át a piros-fehéreknek, amely szigorúan katalán nyelven íródott. Több mint egy hetet vett igénybe az irat hiteles, pontos lefordítása…

A leghíresebb nem katalán „culé”, azaz Barca-fanatikus a valladolidi – tehát kasztíliai – születésű miniszterelnök, José Luís Rodríguez Zapatero. A főnök azonban már vele sem elégedett, amiért nem pártolja a Barcelona elnökének képtelen ötletét a Katalónia elszakadását célzó népszavazás megtartásáról.

„Már megbántam, hogy engedtem neki megérinteni a Bajnokok Ligája-trófeát, amikor tavaly Párizsban megnyertük a döntőt…” – nyilatkozta a minap Joan Laporta.

A megalomániás elnök húzásai nagy politikai viharokat kavarnak. 2005-ben, a Barcelona–Osasuna bajnoki mérkőzést használta fel a Correlengua nevű, a katalán nyelvet népszerűsítő mozgalom propagálására. A Nou Camp kezdőkörébe egy hatalmas, sárga-piros csíkos katalán zászlót helyeztetett el, rajta Katalónia térképével. A térkép magába foglalta a valenciai tartományt is, amely még véletlenül sem akar egy független katalán államhoz tartozni…

A „bűnlajstromot” még oldalakon keresztül folytathatnánk, de most csak egyetlen kirívó megnyilvánulást említünk: az elnök a napokban arra szólította fel a labdarúgókat, hogy nemzeti válogatottjukban kicsit fogják vissza magukat, tartalékoljanak a bajnoki meccsekre, s ne felejtsék el, honnan is kapják a fizetésüket…

A képtelen felvetést Samuel Eto’ótól Victor Valdésig szinte mindenki kikérte magának.

Természetesen Joan Laporta élvezi a vérgőzös agyú katalán fanatikusok támogatását, s mivel ők alkotják a sociók jelentős százalékát, tömegbázisa szilárdnak tűnik. Persze csak addig, amíg jönnek az eredmények.

A következő elnökválasztást 2010. június 30-án tartják…