Döntetlenről szót sem!

Edward Norton és Donald Sutherland a téma az edzőtáborban. A skót válogatott labdarúgói fakultatív programként a világhírű színészek főszereplésével játszott Italian Job című amerikai filmet választották kikapcsolódásként, s mióta megnézték a mozit, egymás között csak „Olasz melóként” emlegetik a szombati Eb-selejtezőt. Persze mint néhány kerettag vallja: már a film vetítése előtt kellően fel voltak tüzelve a Olaszország elleni sorsdöntő mérkőzésre.

„Át kell írnunk Hollywood történetét, szeretnénk, ha a jövőben az Olasz meló szlogen kapcsán nem a mozi, hanem Skócia történelmi sikere jutna az emberek eszébe – mondta Craig Beattie, a válogatott csatára. – Mindenki élete meccsére készül. A selejtezőcsoport sorsolásánál senki sem gondolta, hogy a hajrában lesz esélyünk a kvalifikációra. Mi, játékosok sem úgy vágtunk neki a sorozatnak, hogy reális lenne a továbbjutás. És tessék, otthon megvertük Franciaországot, Ukrajnát és Grúziát, miért ne győzhetnénk le a világbajnok olaszokat is?!”

Skócia futballválogatottja az 1998-as franciaországi vb óta nem állt ilyen közel egy világeseményen való részvételhez: ha Alex McLeish csapata három pontot szerez, bizonyosan ott lesz a 2008-as, osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokságon (döntetlen esetén a skótok fohászkodhatnak, hogy az olasz vagy a francia nemzeti együttes vereséggel zárja a selejtezők záró fordulóját).

Olaszországban viszont kisebb pánik uralkodik Roberto Donadoni alakulata körül. Noha jelen állás szerint a döntetlen a kvalifikációt jelentené a világbajnoknak, sem a szurkolók, sem pedig a szakma nincs megbékélve az azzurrik teljesítményével, illetve a szövetségi kapitány válogatási szisztémájával. Ezúttal azért vonják kérdőre Roberto Donadonit, mert kihagyta Alessandro Del Pierót, és a folyamatosan bizonyító Filippo Inzaghi helyett Alberto Gilardinót hívta meg a keretbe.

„Annyi kritika után, amenynyit én kaptam az utóbbi hónapokban, nem meglepő, hogy ezúttal is megtaláltak az újságírók – mondta a szövetségi kapitány. – Sőt még Skóciából is bíráltak, s kérdőre vontak, miért akarok döntetlenre játszani. Hihetetlen. Hogyan képzeli valaki ezt?! Huszonöt éve vagyok szereplője a nemzetközi futballéletnek, és sem játékosként, sem edzőként nem mentem ki úgy a pályára, hogy döntetlent akarok elérni. Igenis győzni megyünk a Hampden Parkba, és bár az ellenfelünknek három pont kell a kvalifikációhoz, nem adjuk át a területet a skótoknak, mert akkor bajba kerülhetünk. A rivális ereje a csapategységben rejlik, nekünk azonban olyan egyéniségeink vannak, akik képesek eldönteni egy ilyen sorsdöntő meccset. Hogy ki lehet a nyerőemberünk? Ez legyen meglepetés.”