Elnyűhetetlen a hátvéd

Még a kilencvenes évek elején történt, hogy Chris Chelios – 30 éves „zöldfülűként” – a nyári szünetben elkezdett járni a Los Angeles-i fitneszguru, T. R. Goodman edzéseire. (Nota bene: azóta is jár…) Az első gyakorlás reggel hétkor kezdődött, Chelios tehát pontban hétkor már a beöltözve állt a súlyzóknál, akárcsak maga Goodman.

„Maga hányra jár?” – érdeklődött a hokis. „Háromnegyed hétre, hogy már felkészülve várjam a vendéget” – felelte a tréner.

Másnap Chelios már háromnegyed hétkor ott toporgott az edzőteremben. Egy nappal később Goodman fél hétre jött be, további egy nappal később Chelios úgyszintén.

Egyikük sem akart lemaradni. Amikor már hajnali fél ötnél tartottak, Goodman nem bírta tovább.

„Ne haragudjon, maga velem versenyez?” – vonta kérdőre lila fejjel neves kliensét.

„Dehogy, csak nem bírom elviselni, ha valaki még nálam is lelkiismeretesebb” – hangzott a felelet.

Hát ilyen (sport)ember ez a görög szülőktől származó vasember!

Hristos Kostas Tselios – mert ez az eredeti neve – 1962 januárjában született Chicago híres-nevezetes görög negyedében, a Greektownban, a Blackhawks (és persze a Bulls) akkori otthonától, a Madison utcai Chicago Stadiumtól néhány saroknyira. Bár a család 1977-ben Dél-Kaliforniába költözött, a kis Chris – a hoki megszállottja – elment Kanadába, hogy a sportág őshazájában csiszolja tudását. Az 1981-es drafton ki is választotta őt – nem akármelyik csapat, a hokitörténelem legeredményesebb klubja, a Montreal Canadiens. Chelios azonban inkább játszott még két évet a Wisconsin Badgers színeiben, amellyel 1983-ban megnyerte a főiskolai bajnokságot.

Az 1983–1984-es NHL-szezont csak a szarajevói téli olimpia után kezdte el – a négy olimpiájából ez volt az első –, s mindjárt alapembere lett a két idénnyel később a Stanley-kupa megnyeréséig menetelő Canadiensnek. Az elmúlt 24 évben sikert sikerre halmozott. Két Stanley-kupa-győzelem – a második 2002-ben volt, a Detroittal –, három Norris-trófea (az idény legjobb hátvédjének járó díj), összesen négy olimpiai szereplés, ebből az 1998-as, a 2002-es és a 2006-os játékokon csapatkapitányként, s Salt Lake Cityben gyönyörűen csillogó ezüstéremmel, továbbá tagsággal a torna álomcsapatában.

Mindezt 40 évesen… De ennek már öt éve, s Chelios továbbra sem lankad.

Az elmúlt idényben már csak afféle beugrószerepet szánt neki Mike Babcock edző, ám a hátvédsor oszlopai közül egymás után dőlt ki Jiri Fischer, Niklas Kronwall és Mathieu Schneider, s nem maradt más választás: be kellett vetni az öreget.

És Chelios remekelt! Olyanynyira, hogy az idény végén újabb egyéves szerződést kínált neki a klub vezetősége – igaz, csupán 850 ezer dollárért –, de a legenda gondolkodás nélkül igent mondott, s a két megasztár, Nicklas Lidström és Brian Rafalski mögött a pazarul rajtoló (13 győzelem, 2 sima és egy hosszabbításos vereség) csapat harmadik legfontosabb hátvédjének számított.

Csak egy bánata van: az emberelőnyös egységben – amelyet Dominik Hasek, illetve Chris Osgood kapus mellett Lidström, Rafalski, Tomas Holmström, Pavel Dacjuk és Henrik Zetterberg alkot – nem kap helyet…

„Ha legalább húsz percet kapnék meccsenként, négyszázötvenezer dollárért is játszanék, ha pedig emberelőnyben is jégre kerülnék – mint régen –, akkor egy árva centet sem kérnék…” – mondja sóvárogva a hokimatuzsálem.

Chelios elnyűhetetlensége persze nem csupán genetikai ajándék. A szigorú bekk – aki csatárként kezdte karrierjét – önsanyargató edzésmódszereiről már tettünk említést, de a „légióskiképzés” csúcsa a szaunába szerelt szobakerékpár.

„Túl a harmincon, amikor Detroitba szerződtem, nem tudtam mit kitalálni az erőnléti edzések szigorítására. Végül bevittem egy szobakerékpárt a Joe Louis Arena szaunájába, és elkezdtem a gőzben tekerni a bringát. Legnagyobb meglepetésemre nem kaptam sem agyvérzést, sem szívinfarktust. Azóta ez is része a felkészülésemnek, sőt a szauna falába lyukat fúrtam, és felerősítettem a televízió hangját. Hogy ne unatkozzam tekerés közben. A többiek megpróbáltak utánozni, de öt perc után feladták. Én akár egy órát is tudok kerékpározni kilencven fokban!” – mesélte nem kis büszkeséggel a fiatalos veterán. Aki – felesége, Tracee nem kis bosszúságára – a detroiti és a Los Angeles-i házukban is kifúrta a szauna falát, hasonló indíttatásból…

A fiatalokat megszégyenítő kondira szüksége is van Cheliosnak, ugyanis meg akarja dönteni Patrick Roy NHL-csúcsát, a 247 lejátszott playoff-mérkőzést. Ettől már csak egyetlen meccsre van, s mivel csak egy nukleáris katasztrófa akadályozhatná meg a Red Wingst a rájátszásba kerüléstől, az utószezon első meccsén beállítja, majd a másodikon meg is dönti a legendás denveri kapus csúcsát.

„Most úgy érzem, még ötvenévesen is állni fogom a sarat. Csak azt nem tudom, a szaunabringázás még hogyan fokozható?!”