Az AC Milan drukkereinek nem kell vidámparkba menniük, ha hullámvasutat akarnak látni, elég ha jegyet váltanak csapatuk mérkőzéseire, és vállalják a fáradságot, hogy az idegenbeli találkozókon is a lelátón szurkolnak a kedvenceknek.
A Bajnokok Ligája címvédője ugyanis rettentő rapszodikusan szerepel a Serie A-ban, és a futball logikájának teljesen ellentmondó teljesítményt produkál: otthon kínlódik (három döntetlen, két vereség), idegenben pedig rendszerint jól szerepel (három győzelem, egy döntetlen, egy vereség). A legutóbbi négy találkozó is ennek jegyében alakult, idegenben 5–1re verte meg a Laziót, aztán hazai pályán egyaránt 1–0-ra kapott ki az Empolitól és a Romától, szerda este pedig fölényesen, 5–0-ra győzött a Sampdoria vendégeként.
Gyárthatnánk olyan teóriát, hogy Carlo Ancelotti együttesét nyomasztja a hazai környezet (lehet, hogy van is benne valami, hiszen az igények nagyok), de inkább arról van szó, hogy a Milan mostanság nehezen melegszik bele a játékba. Azaz vagy kikap egy góllal, vagy kihozza 1–1-es döntetlenre a meccset (ebből már négy van a csapatnak tíz forduló alatt), vagy pedig nagy különbséggel nyer, mint a már említett két bajnokin, valamint a Sahtar elleni 4–1-es Bajnokok Ligája-siker alkalmával.
Érdekesség, hogy Kakáék a Koman Vladimirt nélkülöző Sampdoria ellen is nagyon lassan lendültek bele, a gól nélküli első félidő után viszont beindult a henger, melynek során a csapat egyik legellentmondásosabb figurájának tartott Alberto Gilardino is duplázott. Hiába jár azonban már négy gólnál a bajnoki szezonban a tavasszal eredménytelensége miatt sokat támadott csatár, az igazán meleg helyzetekben, azaz hátrányban még nem sikerült bizonyítania, hogy méltán szorította ki a kezdőcsapatból a májusi BL-döntőn két gólt szerző Filippo Inzaghit.