Kezdjük egy magyar szemszög ből talán érdekes fejleménnyel: Izrael lett az Európa-bajnokság 16. résztvevője, miután a pótselejtező második körében (is) jól került ki a körbeverésből. Eli Rabi együttese 84–71-re verte meg Szlovákiát, majd 78–71-re kikapott Lengyelországtól, aztán a harmadik játéknapon immár kötelezettségeit letudva szurkolhatta ki Lancianóban, hogy két riválisa kiejtse egymást: a szlovákok 76–74-es győzelme az izraelieknek kedvezett. Az izraelieknek, akiket szeptember elsején Győrben 73–54-re vert meg a magyar csapat. Akkor aligha fogadott volna erre a végkifejletre bárki is, főleg a helyszínen, a kicsit egyoldalú meccs után. Úgy látszik, ahogy nekünk az utolsó szalmaszál megragadása általi bentmaradás, Izraelnek a pótselejtezős kvalifikáció a specialitása: ugyanis ugyanígy jutott ki nemrégiben az erősebbik nem spanyolországi kontinensviadalára az ország férfiválogatottja, amely végül a 11. helyen végzett…
Visszatérve a hölgyekre és az itáliai Eb-jükre, mindenképpen meg kell említenünk egy jelentős változást a két esztendővel ezelőtti, törökországi seregszemléhez képest: a mezőny négy országgal bővült, 12-ről 16 csapatosra. Mi, magyarok anno boldogan fogadtuk az erről szóló döntést, mondván: így már tényleg könnyedén visszakerülhetünk az elitbe. Sajnos mégsem jutott nekünk hely a legjobbak között – és miután ez világossá vált, már korántsem örültünk annyira annak, hogy Iványi Dalmáék mégis pályára léphettek a torna helyszínén. Pedig a helyszín érdekes választás: az eddigiekkel ellentétben nem egy nagyvárosban és környékén, hanem több kicsiben rendezik a tornát, és ezzel lehet, hogy nagyot húztak az olaszok. Elképzelhető ugyanis, hogy Chieti, Ortona, Vasto és a már említett Lanciano lakossága sokkal inkább vevő lesz az idegen nemzetek mérkőzéseire, így az Európabajnokságnak végre lesz közönsége.
És hogy ki nevet a végén? Szinte lehetetlen megjósolni. Adva vannak a női kosárlabdában nagy hagyományokkal büszkélkedő válogatottak, a címvédő csehek, oroszok vagy franciák, és az elmúlt három kontinenstornán egyaránt bronzérmes spanyolok, de roppant kiegyenlítettek az erőviszonyok. Egyre többen zárkóznak fel a nagyokhoz, talán azért, mert a szinte mindenütt népszerű kosárlabda női szakágában kevesebb pénzből is könnyebb közelebb férkőzni a csúcshoz. Emellett azért sem nagyon érdemes előre tippelni, mert majd csak az első fordulóban derül ki, mely sztárok vállalták a fellépést hazájuk válogatottjában, és kik azok, akik nemet mondtak szövetségi kapitányuk felkérésére, mivel a hivatalos és végleges keretek még nem ismeretesek. Az biztos, megalapozott indoka már senkinek sem lehet, hiszen az amerikai női profi liga, azaz a WNBA küzdelmei már egy hete véget értek a tengerentúlon.
Vagyis aki akar, ott lehet Olaszországban.