Jókor jó helyen…

Jackman manapság már a Red Bull Salzburg leghíresebb hokisa, merthogy a nyáron elszerződött Mozart városába, az osztrák Bundesligába. Amikor beszélgetünk a székesfehérvári Hotel Platán éttermében, egyre az ujjait vizslatom – nem látom az oly becses aranygyűrűt, amely egyetlen Stanley-kupa-győztes hokis kezéről sem hiányzik, még álmukban sem…

Már elnézést, de hol van a gyűrű?

Még nem kaptam meg, sőt senki sem a csapatból. A hagyományok szellemében a 2007– 2008-as alapszakasz első hazai meccsén adja át a liga főnöke, Gary Bettman. Sajnos, én nem lehetek ott, de majd elküldik postán.

Mi kell ahhoz, hogy valaki Stanley-kupát nyerjen?

Szerencse. Jókor kell jó helyen lennie az embernek. Tudja, engem annyiszor elcseréltek már a pályafutásom során, hogy mindig be vannak csomagolva a cuccaim. Amikor a Florida Panthers átpasszolt az Anaheimnek egy 2007-es draftjogért, fogalmam sem volt, hogy mi van készülőben. Senki sem szólt, hogy „lapáton” vagyok, de hát ez már csak így megy az NHL-ben. El voltam kenődve, csupán annak örültem, hogy egy másik meleg égövi városba kerülünk a családommal. Igaz, tudtam, hogy jól áll a Ducks, de hogy kupát nyerünk… Az meg sem fordult a fejemben.

Csak ennyi? Jó szerencse, semmi más?

Jó, persze rengeteget kell dolgozni, amíg valaki eljut a sportág legerősebb ligájába. De hát annyi nagy játékos van, aki sohasem emelhette magasba a kupát…

Ön nagy tehetség volt?

Meglehetősen. Ötödikként draftolt a Dallas Stars 1996-ban, hátvéd létemre rengeteg gólt ütöttem az ifiknél, ezért figyeltek fel rám. Sajnos tinédzserként elszaladt velem a ló, sokat piáltam, nem tudtam kihozni magamból, ami bennem volt. Aztán meg már nagyon nehéz volt visszakapaszkodni.

Hány évesen csatolt először korcsolyát?

Háromévesen, de mifelénk, az Ontario-tó partján ez a normális. Akkoriban, a nyolcvanas évek elején még három láb vastag jég volt a tavon, decembertől márciusig püföltük a pakkot a szabadban, előtte és utána meg persze a csarnokban.

Kinek szurkolt gyerekként?

Természetesen a Maple Leafsnek, most is nekik szorítok. Sok barátom van a torontóiaknál, Mats Sundin, Darcy Tucker… Tudja, hogy évekig Wayne Gretzky éttermével szemben laktam, a Blue Jays Way túlsó oldalán? A házszám, mármint a kocsmáé, a 99-es.

Árulja el, miért szerződik egy friss Stanley-kupagyőztes hokis az osztrák bajnokságba?

Mert a karrierem jelenlegi szakaszában, harminc felé közeledve nekem az a fontos, hogy sokat játsszam. Anaheimben ezt senki sem garantálta volna, ott a hetedik-nyolcadik hátvéd voltam a rotációban.

Végül is hat egykori NHLes játszik a Red Bull csapatában, ebből öt kanadai: akár itt is otthon érezheti magát.

Valóban, és nem is vagyunk sokkal gyengébbek, mint egynéhány csapat a tengerentúli ligában. Érdekes meccs lesz kedden a Red Bull–Los Angeles Kings összecsapás, rendezünk ugyanis Salzburgban egy nemzetközi tornát – az lesz igazán mérvadó.

Álmodik még az NHL-lel?

Hogy álmodom-e? Ez nem álmodozás kérdése, fogok én még abban a ligában korongozni!