Sikerült bent maradni

Nyögvenyelősen indult együttesünk második, egyben sajnos utolsó fellépése az Európa-bajnokság helyszínén – mint egy nappal korábban: kimaradt egy-két ziccer, előjött néhány védekezési hiba, így nem tudtuk leszakítani a svédeket. Később, a második negyed derekán viszont már igen – sikerült szilárdabbá tenni a hátsó alakzatot, és 9–0-s rohanásba kezdett Magyarország. A vezetés a stabil és fegyelmezett védekezés mellett eleinte Iványi Dalma, majd később Béres Tímea remek egyéni teljesítményének volt köszönhető, de a dobásbiztonság hagyott maga után kívánnivalót. A találkozó legelejéhez képest azonban így is sokat javult a támadójáték a nagyszünetig, és nem nekünk kellett idegeskedni a második húsz perc előtt. Persze a félidei kilencpontos előny még nem lehetett százszázalékosan megnyugtató, főleg hogy első, és mint kiderült, egyetlen triplájával sikerült kicsit közelebb is férkőznie az ellenfélnek. Ám hétpontos különbségnél, 35–28-nál robbantott a magyar válogatott: jött egy újabb kiváló széria, és a 12–2-es részeredmény, no meg az így kialakuló 47–30-as állás már igazán biztatónak tűnt. Jókor jött Horváth Zsuzsanna és Fegyverneky Zsófia hárompontosa, de Cserny Réka is bizonyította a térfélcserét követően, hogy edzetlenül is érdemes volt őt behívni a keretbe. És persze ahogy egy lendületbe jövő csapatnál megszokott, minden játékelemben javult a produkció, a védekezés újra összeállt, így aztán egyre kevesebb ok maradt az aggodalomra. A negyedik negyed elejére sikerült végképp elvenni a svédek kedvét, megtörni látszott a vetélytárs, amit az is alátámasztott, hogy utolsó csereembereit is pályára küldte szövetségi kapitánya, vagyis gyakorlatilag feladta a meccset. Mi, magyarok pedig fellélegezhettünk, hiszen 19 pontos előnyünk ilyen rövid idő alatt már nem tűnt ledolgozhatónak. Bent maradtunk...