Betörés után vereség

Mozgalmas napokat élnek a Nyíregyháza vezetői, játékosai és szurkolói, hiszen a Diósgyőr elleni, kelet-magyarországi rangadónak számító bajnoki és Ligakupa-mérkőzés után a másik szomszéd rivális, a Debrecen lép pályára az újonc stadionjában. Bár az élvonalban a két együttes csupán 13. alkalommal találkozik egymással, a hetvenes-nyolcvanas években az NB II-ben ádáz küzdelmet vívtak. Az egyik legemlékezetesebb meccsük 1979 tavaszán volt: a másodosztály Keleti csoportjában 30 ezer szurkoló előtt a Loki hazai pályán verte meg a nyírségieket, s feljutott az élvonalba.

Ha 30 ezer néző nem is, nyolc-tízezer talán összegyűlik a tévés meccsre. A debreceni Dombi Tibor tucatnyi alkalommal szerepelt már a Nyíregyháza ellen, és bár csapatával többnyire győztesen hagyta el a pályát, az előjelek nem mindig alakultak kedvezően.

„Az első Nyíregyháza elleni rangadóm két dolog miatt marad számomra emlékezetes: előző nap betörtek a lakásomba, a meccsen meg kikaptunk – emlékezett Dombi Tibor. – Az ilyen

találkozón minden mozdulatnak jelentősége van, ezért is bántott nagyon egy későbbi eset, amikor a középpálya helyett kivételesen jobbhátvédként kellett futballoznom, és a rossz helyezkedésem miatt gólt kaptunk. Szerencsére nyertünk, de nagyon rosszul éreztem volna magam, ha az én hibám miatt marad döntetlen az eredmény.”

Vélhetően az egy-egy pontnak most sem örülnének a felek, hiszen a Lokinak az elsőséghez, míg a nyírségieknek a középmezőnyben maradáshoz szükséges a győzelem. A debreceni játékosok egyébként nagyon meglepődtek, amikor edzőjük, Miroslav Beránek a hét elején azzal fogadta őket, hogy most aztán senki se merjen lazítani, mert különösen fontos mérkőzés következik. Olybá tűnik, a cseh szakember is jól tudja, ez nem szimpla bajnoki lesz...