Négy gyorsaságival a viadal vége előtt történt. Turi Tamás 1.7 másodperccel vezetett Benik Balázs előtt, amikor másfél kilométerrel a rajt után megérkezett az ominózus kanyarba.
„Az előtte lévő jobbkanyarba még simán befordultunk, majd jött a balos, amelynek belső részét már annyira kijártuk, hogy felfeküdt az útra a kartervédő, és a lendület átdobott minket az út másik oldalára. Egy kis ideig mentünk a padkán, de aztán az apró bokrok behúzták az autót a fák közé. Hiába szedtem alá a kormányt, csak száguldottunk, egyenesen neki a fának” – mondta Turi Tamás.
A versenyző ilyenkor ösztönösen teszi a dolgát, menti a menthetőt, és Turi Tamás egyébként sem pánikolós fajta. A fent említett szituáció többször is előfordulhat egy-egy verseny során, csak éppen nem mindenütt vannak fák az út szélén…
Az autó körülbelül 90 kilométer/órás sebességről lassult le nullára, de Turi nem szenvedett sérüléseket, nem érzett fájdalmat (csak hétfőn szédült egész nap), mert nagyon feszesen tartotta a biztonsági öv. Akkor azonban már ő is megijedt, amikor átnézett a jobb oldali ülésbe, és látta, hogy Tóth Imre szájából ömlik a vér. Ráadásul a navigátor nem tudott rögtön megszólalni, mert elharapta a nyelvét, és kitört néhány foga.
„Az oldalirányú ütközésre felkészültem, mert lent lógtunk az árokban, csakhogy utána szemből kaptuk el a fát – emlékezett vissza Tóth Imre. – Összehúztam magam, de ez sem segített: elharaptam a nyelvemet, odalettek a fogaim, eltört a szegycsontom, a gerincem utolsó csigolyája. Menni vagányul megyek, de ülni csak féloldalasan tudok, mint amikor a nagyon szerelmes párok egymáshoz dőlnek a Zsiguliban.”
No igen, a humora legalább nem veszett el Tóth Imrének, akit nem rázott meg az eset (még vérző szájjal is tette a dolgát: áramtalanított, kikapcsolta a belső kamerát és az övet), eszébe sem jutott, hogy esetleg miatta ne folytatnák az idényt.
Vérbeli versenyző, ugyanúgy, mint Turi, aki azonnal folytatta volna a száguldást. A tavalyihoz képest már az is csoda, hogy itt tartanak. Az elmúlt idényben hétből csupán kétszer értek célba, az idén pedig a hatból ötször – és kétszer győztek.
Hogy a bajnoki cím viszonylag messze került? Lehet, de legalább megúszták az esést, és küzdhetnek tovább.
Mert küzdenek, az biztos.