Szerelme a futball (1)

A diósgyőri nevelésű Kuttor At tila Magyarországon fél tucat klubban futballozott. Miskolcról szerződött a Videotonhoz, majd a Rába ETO-nál, az MTKnál, Debrecenben és Siófokon profiskodott. Mint mondja, különleges státuszban van a futballisták között, hiszen míg a mai fiatalok már akadémiákról érkeznek a nagycsapatokhoz, addig ő salakos pályán edződött. A jelek szerint nem volt rossz az a focisuli sem...

Edzője, Botos Antal azt mondja önről, hogy a legmotiváltabb futballistája. Ötszáztizenkét bajnoki után még mi viszi előre?

A játék szeretete: imádom a futballt, szeretek nyerni – mondta Kuttor Attila. – Ahol lehet, labdába rúgok, nagypályán, kispályán, mindegy, csak foci legyen.

Ha már ilyen lelkes: az ön számára megélhetési kérdés a futball?

Szerencsére már nem, úgyhogy nem „fényezem” magam, én valóban a sportág szeretete miatt játszom még.

S azzal a vélekedéssel egyetért, hogy a magyar foci hosszú távon jó megélhetést biztosít?

Csak a futballból nem lehet annyi pénzt félretenni, hogy később nyugodtan élhessen az ember. Persze nagyon nem mindegy, hol játszik az ember. A magyar futballban nincsenek rendben a pénzügyek, sok klubnál nem tudnak annyit fizetni, hogy abból félre is lehessen tenni. A labdarúgóknak manapság ugyanolyan megélhetési gondjaik lehetnek, mint sok, más szakmát űző embernek. Ráadásul futballozni nem lehet nyugdíjaskorig, ha valaki olyan strapabíró, mint én, az is negyvenesztendősen építhet magának új egzisztenciát.

Siófokon csikócsapatban futballozik, olyan fiatalok veszik körül, akik a modern kor követelményeinek megfelelően akadémián ta-
Folytatás az 5. oldalon