A döntés: kapitányváltás

„Bencze Tamás felajánlotta lemondását, amelyet az elnökség elfogadott. Nincs még döntés az utódlásáról, egyelőre megvárjuk a bolgár–izraeli összecsapást, és annak végkifejlete függvényében jelöljük ki az új szövetségi kapitányt. Ha kell, körtelefonnal, körszavazással. Addig pedig Székely Norbert, az eddigi másodedző tartja az esetleges edzéseket, hiszen ha valaki, hát ő tökéletesen ismeri az együttest” – tudtuk meg Berényi Jánostól, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége elnökétől a csütörtökön késő este véget érő elnökségi ülés legfontosabb fejleményét. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy összeült a válságstáb, hiszen minden idők leggyengébb szereplését produkálta, pontosabban produkálja a magyar válogatott a gyengébbik nem mezőnyében: előfordult már kétszer, hogy nem jutott ki Európa legjobbjainak seregszemléjére, de hogy holmi B-divízió veszélye lebegjen a feje felett Damoklész kardjaként... Ilyen soha!

Szerdán eldőlt: női kosárlabdában hivatalosan gyengébbek vagyunk Belgiumnál, Csehországnál, Fehéroroszországnál, Franciaországnál, Görögországnál, Horvátországnál, Lettországnál, Litvániánál, Németországnál, Olaszországnál, Oroszországnál, Romániánál, Spanyolországnál, Szerbiánál és Törökországnál – ezek a válogatottak szereztek eddig jogot az ez évi, itáliai Európa-bajnokságon való részvételre. A még tartó pótselejtező eddigi eredményei alapján gyengébbek vagyunk Lengyelországnál és Szlovákiánál is, ezek a válogatottak ugyanis már csoportelsők – matematikai képtelenség, hogy bárki is megelőzze őket. És a legeslegjobb esetben is elénk sorolódik még egy nemzet a mi sorsunkról is döntő, szombati Bulgária–Izrael meccs után, mivel a magyarok már nem végezhetnek előrébb a második helynél a B-csoportban.

Viszont még kieshetnek a Bdivízióba...

Ha ugyanis az előbb említett találkozó számunkra kedvezőtlenül alakul – és a realitás alapján erre van a legnagyobb esély –, mehetünk a jövő héten Olaszországba, csakhogy szerdán, csütörtökön vagy pénteken (az előzetes terveinkkel ellentétben) nem a kontinensviadalra való kvalifikációért kell pályára lépnünk, hanem a 24 csapatos első osztályban való bentmaradásért. Amikor a két ellenfél a dolgok jelenlegi állása szerint Finnország és Svédország lehet, aztán ha netán bármelyik meccsét el találná bukni az idén idegenben katasztrofálisan szereplő válogatottunk, máris a már említett B-divízióban találja magát, ahonnan bizony szó szerint nincs lejjebb, legfeljebb ha leradírozzuk magunkat a földrész kosarastérképéről. Ott olyan országok küzdenek – Bosznia-Hercegovina, Észtország, Hollandia, Izland, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia és Portugália –, amelyekről tán nem is hallott még az átlagolvasó, amikor a sportág női szakága került szóba.

Most pedig ott tartunk, hogy ezeket a neveket ízlelgetjük, miközben várjuk, hogy újra összejöjjön a keret. A csütörtök délutáni hazaérkezést követő újabb randevú szombaton, Tatán esedékes, ahol talán gyakorlás helyett egy nagy közös drukkolásra gyűl egybe a tucatnyi kosarashölgy az internet előtt, hogy kiszurkolja legutóbbi legyőzője újabb sikerét. Ám amennyiben Izrael diadala elmaradna, már azért kell fohászkodnunk, hogy nagyon kikapjon, lehetőleg 23 pontnál többel... Maradjunk annyiban, nem ez a legvalószínűbb eshetőség: a legtöbb jel jelenleg Bulgária szoros győzelmére utal, azaz arra, hogy lesz dolga az elnökségnek a hét végén is. No de ez a legkevesebb azok után, hogy immár egyértelmű: rosszat húzott Bencze Tamás kinevezésével, akinek a legutóbbi női bajnokság hatodik helyezettje trénereként nyilvánvalóan nem lehetett túl sok nemzetközi rutinja. Ez bizony ki is ütközött a kritikus helyzetekben, amelyek főleg idegenben szoktak előfordulni.

Éveken át arról szólt itthon a parttalan vita, hogy ellentétben a nemzetközi gyakorlattal nem szabad klubedzőt kinevezni a válogatott élére. Mégis megtették az illetékesek. De ha már megtették, igazán rápillanthattak volna a tabellára. Vagy az első öt csapat szakvezetője mind nemet mondott volna...?